A vérengző fenevad helyett a családját féltőn óvó, együttműködő, a táplálékláncban fontos szerepet játszó faj képét rajzolta meg. A nyugdíjas, idén 73 éves professzor tevékenységét kollégái – még azok is, akik nézeteivel nem minden értenek egyet – egyedülállónak tartják. A farkas és a vele élő vadvilág megőrzéséért senki nem tett annyit, mint ő. Ugyanakkor Mech-től mi sem áll távolabb, minthogy felépítse maga körül a nagy állatbarát és zöldmozgalmár mítoszát. Ha szükségesnek tartja, a békés egymás mellett élése érdekében kiáll a farkasok számának megritkítása mellett, és azt sem tagadja, hogy a vadbiológusi pályára nyérccsapdázási szenvedélye vezette, ami ma sem hagyott alább. Imádja az operát, és nem szereti a kutyákat. Nyugdíjas professzorként érdeklődése a farkaskutatásról egyre inkább az emberek társadalmi problémái, például az éhezés felé fordul.

Mech tudományos karrierjének egyik legfontosabb időszaka az a 17 év, aminek nyarait a kanadai Ellesmere-szigeten élő sarki farkasok között töltötte. Egészen közelről figyelhette meg egy falka életét, még az is előfordult, hogy az állatok kikötötték bakancsának cipőfűzőjét. A National Geographic fotósával, Jim Brandenburggal filmet készítettek a falka életéről, és egy könyvet írtak, amely magyarul "A sarki farkas - Tíz éven át a falkával" címmel jelent meg. 1997 után, a globális klímaváltozással összefüggő hőmérséklet csökkenés miatt a farkasok fő zsákmányállatai, a pézsmatulkok és a sarki nyulak száma megfogyatkozott. Táplálék híján a farkasok többé nem neveltek kölyköket, és elhagyták a területet. 2003 óta már a professzor sem tölti a nyarakat a tundrán.

Mech jelentős felismerései a köztudatba is beépültek. Szembemenve a korhangulattal, leírta, hogy a farkasok nagyméretű patások ellen indított támadásai sokkal többször hiúsulnak meg, mint amennyiszer sikeresek, és nem ők, hanem az ember áll a zsákmányállatok számának csökkenése mögött. Neki köszönhetjük a vadon élő farkasok társas viselkedésének megismerését is.

Manapság, ha csak teheti, hangsúlyozza, hogy a – különösen a kutyakiképzők körében népszerű – alfa (falkavezér)-teória korszerűtlen elképzelés. A teória szerint a farkasok (és a kutyák) folyamatosan az "alfa" pozíció elérésére törekednek, amit sorozatos verekedésekkel vívnak ki. A valóság azonban az, hogy a falkákat vezető farkasok elsőbbségét kölykeik biztosítják. Más szavakkal, a falka egy család, amelynek élén a szaporodó pár áll, egyéb tagjai pedig a pár leszármazottai. A hajdani alfákat ma már egyszerűen "felnőtt"-ként jelölik a kutatók.

Kutatásairól Mech professzor májusban Magyarországon is előadást tart, "A 50-year Career of Wolf Research" (50 évnyi farkaskutatásom története) címmel. Az előadás ingyenes, angol nyelvű, mindenkit szeretettel vár a szervező ELTE Etológia Tanszék (http://kutyaetologia.elte.hu).

Időpont, cím: 2010. május 3. 16 óra, ELTE TTK, Pázmány P. s. 1/c (Déli tömb), Fejér Lipót terem (0-805).

További információ: http://kutyaetologia.elte.hu.