A kutyáról általában
A kutyához fűződő babonák, hiedelmek a magyar hagyományban II.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Barba Rafael Péter  |  2011. január 16.

Honi kultúránkban - aligha vitatható - kitüntetett szerepet tölt be már ősi gyökereinktől fogva a kutya.


Állításunk alátámasztására idézzük az ásató régész, a diplomaticában járatos kutató s az etnográfus eredményeit. Természetesen a kynologus szakember közreműködése sem nélkülözhető. Csak e társtudományok összefogása adhat teljes képet számunkra.

 

A településeken feltárt maradványok csaknem minden esetben bajelhárító, rontásűző célra engednek következtetni.

Külön ki kell emelni a visegrádi leletet, mely egy X-XI. századi nő felnégyelésének zord mementója. Itt a temetőtől távoli elföldelés oka: az elítélt nem nyughat megszentelt földben. A sírgödörben a nő maradványain túl hat kutya csontváza került elő. Ezekből hármat a felismerhetetlenségig összekaszaboltak, a másik hármat is megölték, de nem szabdalták szét őket. A kutyák közül három nagy testű pásztorkutya, egy közepes testű kopó, egy nagy, egy pedig kis testű agár volt. E kutyák nem tekinthetőek városi kóbor ebeknek, a nőhöz tartozhattak, mintegy jelezve annak nem közönséges társadalmi rangját is. A szokás értelmében az elítélt húsából, csontjaiból evett kutyát - az elítélthez hasonlóan - kegyetlenül lemészárolták. A középkorban a felnégyelés az uralkodóval szembeni hűtlenség és felségsértés különösen kegyetlen megtorlása volt. Zách Feliciánról szólva a krónika mondja: "...megérdemelte, hogy emberek közönséges halálából kirekesztve, kutyához illő hirtelen halállal haljon meg, és mint valami kutya a kutyák sorsában részesüljön, ezért "kutyáknak lett eledele", és eltávozván e világból az alvilág foglya lett... De fia és szolgája sem kerülhették el sorsukat: kutyák falták fel az utcán holttestüket csontjaikkal együtt".

Elemezve az idézett forrást (más források is ezt támasztják alá), láthatjuk: a kutyának a felnégyelés rituáléban kettős szerepe volt. Formai: az elítélt "kutya" (=ember) és a tisztátalan, megvetett kutya(=állat) összekaszabolása, szétvágása jelzi, a bűnös nem érdemel más elbánást, mint a tisztátalan eb. Tartalmi: a tisztátalan kutya által "elfogyasztott" elítélt "eltávozván e világból az alvilág foglya lett", és ezáltal örökre a pokolba temették. A keresztény feltámadás soha nem jöhet el számára. Természetesen a holttestek teljes elfogyasztása a kutyák által nem valószínű. Említésének célja inkább a megvetés, az elrettentés fokozása lehetett. Példa erre a vak Álmos herceget üldöző Benedek balesete, aki leesvén lováról nyakát szegte, s kutyái felfalták húsát és csontjait.

Népi szóláskészletünk két holttetem-kutyaviszonyt tükröző szólást őrzött meg. Az "ebek harmincadjára kerül", "az ebek harmincadjára jut", "átesett az ebek harmincadján" jelentése Csefkó Gy. szerint annyi, mint "ebek szájába került / az ebek kivették belőle a vámot", azaz a holttest kutyák általi megdézsmálásával, felfalatásával egyezik meg. Az ebadta, ebtől származik jelentésével ellentétes az "ebadóban hagy" szólás. Akit ebadóban hagytak, azt "bajban, cserben hagyták!" Az ebadó ebnek adandó valamit jelent. Ami már semmire sem jó, arról azt tartják, hogy jó lesz a kutyának, ha még rosszabb, akkor már a "kutyának sem kell". "Ebadóba hagy" eredeti jelentése: ebek martalékára jutott, kutyák moslékába került.

Ősi eredetű, az ókori Hekaté kultuszra visszavezethető, újkori népi hiedelem az alvilág szimbolikus bejáratánál a tündéreknek adott keresztúti (határjel, halom) áldozat. Ennek során kutyát is leölnek. Valószínűleg ilyen keresztúti, "fekete kutya" áldozat késői, XVI-XVII. századi előfordulása a Cegléd-nyúlfülehalmi lelet.

Az emberi mohóság, szerzési vágy is megtalálja a maga hagyományát. Elrejtett kincset, pénzt csak úgy lehet kivenni, ha az áldozatul szánt állatot, például: fekete kutya, ráölik a helyre. Ez az állat megmutatkozik a kincskeresőknek.

Csak női és gyermek sírokban találhatunk óvó-védő kutyaszemfog amuletteket, mert leölik az ebet azért is, hogy ilyen rontást távol tartó tárgyakat készítsenek belőle, de felhasználják egyes részeit gyógyításra is.

Ipolyinál olvashatunk ilyen, a boszorkányperekben gyakorta elhangzó vádakat: "kutyaképiben reá menvén az fatensre, tapogatván az fatens, hogy mi volna, tapasztalta, hogy kutya, mind az két fülei el lévén vágva." Utalás a kor honi gyakorlatában előforduló kupirozásra?! S folytatódik a tanú vallomása: "egyik éjszaka látta szemeivel az fatens, hogy vörös kutyaképiben bémenvén az házban meggyötrötte"; "egy hamuszínű kutya a forgószélben leütötte lováról, hogy világát veszté, kinek a vádolt Rohonkáné boszorkánynak kellene lenni"; "kutyaalakban jár szopni a tehenet"; és egy felsőbányai pör körülményes vallomása: "láttam szemeimmel étszakának idején az istállóban az hidláson fektemben egy fekete hódos fejű agarat az szénán lábai suhogván, mellém az vaddaló tőke mellé állván, s annak utána elváltozott szintén olyanná, mint Fazekas Kata" egész testemet mind el tapogatta, és fejér agárrá vált annak utána."

Boszorkányhiedelmeinkben a kutya szerepét Dr. Vörös így foglalja össze: "a kutya maga az átváltozott boszorkány, akinek emberi tulajdonságai vannak (például beszél), ha megütik, megsebesítik, vagy meg is ölik idővel eltűnik, de - mindig visszaváltozik emberré (=boszorkánnyá); az emberboszorkány kutyája, akinek a hátán közlekedik a boszorkány; és aki megtámadja, megharapja a megrontott, vagy megrontani szándékozott személyt. A kutya mindkét esetben megmarad - hiedelembeli funkciója mellett - élő, hús-vér, de rontó állatnak. Fontosnak tartja megjegyezni, hogy a hiedelem rítusaihoz nem tartozott kutyaáldozat.

Az egyházi demonológia szerint a boszorkány az ördöggel, a sötétség, a pokol urával köt szövetséget. A "fekete kutya" az ördög, a hitetlenség megtestesülése. A népi hiedelemben a kutya-ördög szavak egymás szinonímái, rosszaló, megvető értelmű jelentésük azonos.

Az eb eme tisztátalan voltára utal az a csúfoló, mely - súlyát növeli, hogy egyik kelet-európai és sztyeppei nép sem ette meg a kutyahúst, s ennek hagyománya rögződött a magyarság tudatában - a legnagyobb szegénységre utal: "Nincsen kutya Szentpálon, mind megették a nyáron". Így adódik, hogy káromkodásainkban, szitkozódásainkban az ördög mellett legtöbbször a kutya-eb szó szerepel jelzőként, vagy szókapcsolatokban.

Mindez a XVII-XVIII. századi szitkok, átkok és káromkodások világában a legszembetűnőbb. Gunda B. szerint ugyanakkor az "eb ágyából született", "ebanyától lett" kifejezések a totemisztikus hagyományra vezethetőek vissza. Bálint bizonyára helyesen állapítja meg, hogy ezek a képzetek inkább a boszorkánykodásra utaló szólások, melyek mind a környező, mind az indoeurópai népek kultúrájában meglévő analógiákból merítenek.

 

(Folytatjuk!)




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)