Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Rottweilert szeretnénk XIV.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Krausz Győző  |  2007. április 30.

Kezdő kutyatartóknak és -kiképzőknek szóló sorozatunk főhőse, az Artúr nevű ifjú rottweiler ezúttal tenyészszemlén vett részt, méghozzá kiváló eredménnyel. Ezúttal sem marad el a széthúzó kutyás-társadalom éles kritikája, de az igazi szakértelemnek szóló tiszteletadás sem...


 

Miután túléltünk egy eléggé tortúrás kiállítást, ahol meglehetősen jól szerepelt a kutyánk, végiggondoltuk, hogy mi lett volna, ha nem olyan szépeket mondanak róla. Azt hiszem, akkor is ugyanannyi és ugyanolyan jó minőségű vacsorát kapott volna, és ugyanúgy tudnánk őt szeretni. Mottó: csúnya férfit vagy nőt is szeretheti valaki, legfeljebb nem a szépségért! Viszont most, hogy Artúrról kiderült, a szakembernek is tetszik, és a munkateljesítménye is jó - természetesen ez is szakemberek véleménye alapján -, mégis úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk a végleges röntgenvizsgálatát. Olyan orvossal, aki nincs semmilyen üzleti vagy egyéb viszonyban egyik rottweileres klubbal sem.

Tenyészszemlén jártunk...

Egyes rottweileres kollégáknak ugyanis már sikerült állatorvosokat is szembefordítani egymással. Ezeknek az egyébként minden hájjal megkent szellemi törpéknek már nem elég, ha a kutyások között szítják a tüzet azért, hogy az általuk gyártott gyáva, helyenként súlyos genetikai hibákkal terhelt ebekről (pigmenthiány, piros orrtükör) eltereljék a figyelmet. Ez a tipikus magyar mentalitás, ugyan egészen más apropóból, de már az Európai Unióban is szemet szúrt. Úgyhogy most azon munkálkodnak, hogy mint hungarikum, védjegyet kapjon...

Visszatérve az eredeti mondandómhoz, ott tartottam, hogy a végleges röntgent megcsináljuk, merthogy Artúr szép is, ügyes is, de leginkább azért, mert közben az iskolában volt egy speciálisan rottweilereknek rendezett tenyészszemle. Meg kell mondjam, bár csak kilenc ebet neveztek az ominózus rendezvényre, mégis igen sok tanulsággal szolgált. Már maga a tény, hogy a munkát Benke András, a küllemet dr. Vadócz Éva értékeli, jó néhány embert visszatartott a nevezéstől. Mindketten arról híresek, hogy jó szakemberek, és nem "jókodnak" senkivel. Nincs magyarázkodás, nincs elvtelen segítségnyújtás, csupán a pillanatnyi valóság billenti a mérleget pozitív vagy negatív irányba. Mivel nekem nagyon tetszett ez a tenyészszemlésdi, megosztom Önökkel, mit láttam.

A dolog úgy kezdődött, hogy a kutyaiskola, ahová mi is járunk, az MRK-val közösen meghirdette a fenti rendezvényt. Megjelent újságban, Interneten, ahol a nevezés feltétele és a lebonyolítás módja is le volt írva. Például a nevezési határidő, meg hogy röntgenértékelést kell hozni, meg az is benne volt, hol lehet gyakorolni az őrző-védő munkát stb. Volt, aki élt is ezzel a lehetőséggel, de olyan is akadt, aki annyira biztos volt a dolgában, hogy csak a tenyészszemlére érkezett.

Hogy is zajlik a szemle?

A rendezvény lebonyolítása a következőképpen zajlott. Reggel kilenc óráig kellett jelentkezni a résztvevőknek. Eredeti származási lappal, diszplázia-röntgenértékeléssel. Miután lajstromba vették őket és eldöntötték a sorrendet, Horvát Zoltán kilenc éves kan kutyájával bemutatta a többieknek meg a nézőknek a tenyészszemle anyagát. Ezután megkezdődött a tényleges munka. A kutyákat először azonosították, majd mérőbottal megmérték a marmagasságukat, törzshosszukat, mellkasmélységüket, mérőszalaggal a mellkas körméretét is lejegyezték. Ezután fejsablonnal az arcorr és az agykoponya arányát mérték, majd a szemszín-meghatározás következett, szintén sablon alapján, majd végül a mázsálás. A következő lépés a küllemvizsgálat volt, úgy, mint a kiállításon, csak részletesebb leírással. Mikor az ebek mindezen, ki így, ki úgy, túljutottak, kettesével a lövéspróbán estek át. Riasztópisztollyal két lövést adtak le, és a bíró figyelte a reakciókat. Végezetül a kutyákat egyenként kellett egy palánk felé vezetni, ahonnan egy segéd előreugorva megpróbálta meghátrálásra bírni őket. Sajnos ez egy kan és egy szuka esetében sikerült is. A kan kutyának fájt a lába, és lehet hogy fájdalomcsillapítót kapott, mert úgy nézett ki, mint aki valamilyen gyógyszertől egy kicsit lebambult. A szuka meg egyszerűen félt szegényke, de hát ez már a méréseknél is látszott. Nagyon sajnáltuk mindkét eb gazdáját. Ők kaptak még esélyt, mert egy következő tenyészszemlére visszarendelték őket.

A tenyészszemle fénypontja számomra az a szakszerű, segítőkész összefoglaló volt, amit a végén a két bíró megejtett - bár volt, aki ezt is másként hallotta, mint az ott megjelent számtalan tenyésztő és munkakutyás. Sajnos az emberi sötétség az ilyen jó szándékú megmozdulás hátterébe is beszivárog, mint szmog az aluljáróba. Szerintem nem szabad hagyni, hogy a kudarcot kudarcra halmozó emberek mindenkinek elvegyék a kedvét attól, ami szép és jó és nemes.

Csak a fajta számít!

Egyébként nem csupán a fenti rendezvény hozta ki belőlem ezeket a gondolatokat. Nemrégiben megkaptam a MÁRK nevű, szintén rottweileres szervezet tenyész alkalmassági vizsgáját. náluk ebből kétfélét rendeznek, egy általánost meg egy nehezítettet. Hadd ne taglaljam most a különbségeket! Viszont minden különbség és minden egyezés mellett az ebek nagy részének munkája ott még talán gyengébbre sikeredett. Kivéve a nehezített vizsgán résztvevő ebeket. Bár a rossz nyelvek szerint a legjobban teljesítő kutyát érte a legnagyobb kritika... Ez eleinte bosszantott, de később revideáltam az álláspontomat: így is kell ennek lennie, egy potenciális fedezőkant kell a legkritikusabban nézni! De hát kedves kollégák, miért csak egynél lettünk egyszerre olyan nagyon fajtamentők? Miért nem aggódunk azért a sok mindenféle championátussal rendelkező kutyusért, akik annak dacára, hogy munkavizsgájuk van, nem is akármilyen őrző-védő pontszámmal, még fényképen sem tudnak bátorságpróbát felmutatni?

Azt hiszem, már ezerszer elmondtam, próbáljunk már egyszer, drága barátaim, túllépni "az én kutyám, a te kutyád, a mi kutyánk, ti kutyátok" problémáján! Van rottweiler, meg a többiek! Számomra teljesen mindegy, hogy Tündér Lalának vagy Büdös Bogárnak van-e jó kutyája. Ha szép és jó, mindegy kié, ha ennek az ellenkezője, akkor meg azért mindegy. Persze természetesen itt nem a virtuálisan szép meg jó ebekről beszélünk. Remélem, legalább azt tudja a legnagyobb legendákat gyártó, üzleti megfontolásból tenyésztő rókalelkű is, hogy a tenyésztés során csak a tények öröklődnek, a dumák nem. Mert ha még ezt az igen egyszerű dolgot sem tanulja meg, úgy jár, mint a több mint száz néhai tettestársa, akik az elmúlt tizenöt évben úgy tűntek el a palettáról, hogy még nyomuk sem maradt.(hála az égnek).

Irány a következő vizsga!

Száz szónak is egy a vége, jó dolog ez a tenyészszemle, és meg kéne becsülni, akik hajlanának készülni rá és odamenni. Viszont a résztvevőknek is illene most már komolyabban venni azt az értékelést, amit tényleg elismert szakemberektől kaptak a kutyájukról. Lehet, hogy ha ezt tennék az általuk jól megválasztott pároktól született kutyákkal, nem kellene görcsbe rándult gyomorral menni a további tenyészszemlékre. Én is ismerek valakit, aki nagyon ritkán izgul, ha ilyen rendezvényre mennek a kutyái. Természetesen valaha ő is befizette a tanulópénzt, de legalább tanult.

Most veszem észre, hogy már megint többet foglalkozom a történelem viharaival, mint a saját kutyámmal, de hát tehetek én arról, hogy egymás után ennyi minden történt a rottweiler körül? Viszont éppen ezek a történések és a látott kutyák hozták meg a bennem a végső döntést: a következő tenyészalkalmassági vizsgára viszem Artúrt! Mindenesetre a mai ismereteim az állományról már érthetővé tették számomra, hogy miért is aggódott az iskolán a kiállításra járó kolléga, azt látván, hogy nem lelkesedtünk, midőn arra buzdított minket, hogy Artúrból tenyészkutyát faragjunk. Most végül is neki lesz igaza: ha minden jól alakul (vagy nagyképűen mondhatnám, papírforma szerint), akkor az ő igen csinos, ám kissé bágyatag kutyájának mégis lesz a közelben egy nagy, erős, temperamentumos párja.

Gyűlölöm, ha valakinek igaza van, és ez a valaki nem én vagyok, így erre még visszatérünk egyszer...

 




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)