Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Rottweilert szeretnénk XVIII.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Krausz Győző  |  2007. október 21.

Fontos állomáshoz érkezett a kezdő kutyatartóknak és tenyésztőknek szóló sorozat: ismét kölyökkutyát választunk, ezúttal kimondottan tenyésztési céllal.


 

Talán mondani sem kell, hogy a rottweilerekkel kapcsolatos tapasztalatokat és tanácsokat más fajtákra is nyugodtan alkalmazhatjuk.

Az utóbbi időkben annyira el voltam foglalva az új kutyánk beszerzésével, hogy kicsit elhanyagoltam Artúrt illetve mindössze annyi történt, hogy kevesebbet írtam róla. Az igazság az, hogy azért sikerült időközben felkészíteni az IPO 1-es vizsgára, és már a vizsgán is túl vagyunk. Bár ez csak nagyon jóra sikerült, viszont sokan látták, mivel egy előre meghirdetett, sok résztvevővel megrendezett vizsgán vettünk részt.

Megmondom őszintén, jó buli ez a vizsga, legalábbis nekem az volt, bizonyára azért, mert nem csináltam belőle élet-halálkérdést. Azt is meg kell mondjam, hogy a pontlevonások nagy részét éppen ezért a lezserségért kaptuk, de ki a csodát érdekel? A lényeg, hogy a vizsgán én és a kutyám jól éreztük magunkat. Meg is fogadtam, hogy meg sem állunk a hármas szintig! Bár addig még sok víz lefolyik a Dunán, mert ugye azt tartja a mondás, hogy "ember tervez, Isten végez". Ugyebár a tenyésztéssel kapcsolatos terveink is rajtunk kívül álló okok miatt nemhogy nem valósultak meg, hanem el sem indultak a beteljesülés felé. Ámbár most, (remélem, nem kiabálom el) úgy néz ki, hogy találtunk egy reményteli almot, ahol a kölyök családja és a tenyésztő is megnyerte tetszésünket.

Találkozás a vizsgán

A dolog úgy történt, hogy az ominózus vizsgán rajtunk kívül még egy rottweileres jelent meg, egy jóvágású szukával, amely a felkészítési hiányosságoktól eltekintve igen jó képet mutatott. A nyomozás pocsék volt, éppen hogy csak meg nem bukott, de a fegyelmező és az őrző-védő fázisban jól teljesített. Természetesen vagy legalábbis nekünk természetesen a vizsga végeztével beszédbe elegyedtünk az egyetlen azonos fajtájú kutyát felvezető emberrel. Kikérdeztük töviről hegyire, hogy honnan van a kutyája, mióta kutyázik stb. Elmondta, hogy ez a kutya nála született, ez volt az addig egy szem szukájuk második alma. Örültünk, mert ezután kérdés nélkül folytatta azzal, hogy a tenyészszukája egy régi, magyar munkaorientált tenyészetből van, amely már felszámolásra került. Az ő szukája és a testvérei is jó adottságokat mutattak, úgy döntött hát az egyébként kezdő kutyás, hogy megpróbálkozik előbb a munkával, kiállítással, és ha minden jól megy, a tenyésztéssel.

Ez a mentalitás, mivel közel állt a mi kutyázással kapcsolatos elképzelésünkhöz, szimpatikussá tette az embert. Miután látta, hogy teljesen jó szándékkal közeledtünk hozzá, azt is elmesélte, hogy mivel már két jó alom született nála ugyanattól a kantól, pénzt, fáradságot nem kímélve harmadszor is elment ezer kilométert, és nem bánta meg, mert most is van otthon nyolc tündéri kis rotti. Természetesen rögtön megkérdeztem, hogy vevők dolgában mi a felállás. "A három kan már el van ígérve, de szukákból mindössze egyre van érdeklődés" hangzott a válasz.

Lázas izgalom

Ezt biztos csak álmodom, gondoltam magamban. Ezer telefon, a lábam lejártam, és semmi eredmény. Most meg gyanútlanul elmegyünk vizsgázni, és tessék, váratlanul ölünkbe hullott egy lehetőség! Persze a lehetőségnek nagyon örültem, de azért nem annyira, hogy megfeledkezzem az intelmekről. Így hát elérhetőséget cseréltünk, majd megkértük újdonsült ismerősünket, hogy a szukájának meg a kölykök apjának törzskönyvét, teljesítménykönyvét és a dysplázia-eredmény másolatát küldje át faxon. Egyrészt, hogy lássuk az ősöket, másrészt, hogy még mielőtt megnézzük az almot, tudjuk, mit is nézünk. Hazaérve elújságoltam a történetet a családnak; sikerült mindenkit jól felajzanom.

Másnap már délelőtt megkaptuk faxon a kért másolatokat. Nekiültünk, és egyenként megnéztük, hogy minden egyben van-e a vizsgálódásunkhoz. Mikor úgy láttuk, hogy semmi nem hibádzik, fogtuk az egész paksamétát, és uzsgyi, már indultunk is Artúr tenyésztőjéhez; egyrészt mert adunk a véleményére, másrészt azért, mert a nála található irdatlan mennyiségű tenyészkönyvből, videóból meg újságból bizonyára sok mindent megtudhatunk a leendő kiskutyánk őseiről. Úgy is lett, ahogy reméltük: az öregúr már a két szülő törzskönyve alapján is tudta, hogy ki kivel van, de az archív anyag átnézésével még több információhoz jutottunk. Mindezek után úgy döntöttünk közösen, hogy ha a kölykök is olyan jók, mint a papírok, akkor, de csakis akkor, megér a dolog egy kísérletet.

Felhívtam tehát az emberünket, és elmeséltem, hogy úgy döntött a kupaktanács, elmennénk hozzá, háztűznézőbe, illetve leánynézőbe. Hosszú időpont-egyeztetés után megegyeztünk a következő hétvégében, na meg a foglaló összegében, hogy ha a kölyök valamelyike elnyeri tetszésünket, az akkor is ott legyen, amikor megyünk érte.

Egy kupac szép kiskutya

Mondanom sem kell, gondolom, hogy a következő hétvége sehogy sem akart elkövetkezni. Valahogy úgy voltunk ezzel a héttel, mint a gyerekek karácsony előtt: még négyet alszunk, még hármat alszunk. S egyszer csak lőn szombat reggel hét óra, indul a család valahova a világ, de legalábbis Magyarország végére, kutyanézőbe! Kalandos utazásunk a határövezetbe, kissé hosszúra nyúlt, de végül is megérkeztünk a megadott címre, vagy inkább a megadott helyre. A hely: távol a falvaktól egy mai, modern, tavas tanya, ahol láthatóan lehet bőven őriznivalója a rottweilereknek. Mivel kicsit később érkeztünk a tervezettnél, a kiskutyák már aludtak, de nem nagyon bántuk, mert legalább megnéztük a lovakat, meg a többi állatot a tanyán. Mire végeztünk a nem kis állatsereglet szemrevételezésével, már mehettünk is megnézni a rotti-porontyokat.

A lakás oldalában kialakított két kennel tágas, igényes, tiszta. A két szuka nappal ide van zárva, mondja a tulaj, de este, éjjel szabadon jöhetnek-mehetnek, őrködhetnek. Most az egyik kennelben a vizsgán látott szuka, a másikban a kölykök vannak. "Hol az anyjuk?" kérdezem. "Elzártuk, nehogy izgalmában a kölykök hátán ugráljon, majd pórázon kihozzuk megmutatni" jött a válasz. Belépve a bébik helyére, örömmel tapasztaltuk, hogy nyolc jól táplált, szép, egészséges kutyagyerek várt minket. Szó szerint vártak, ha nem is minket, de valakit, aki hagyja, hogy harapdálják, mint egy műcsontot. Hát, mi hagytuk. Élveztük a harapdálásokat, gyönyörködtünk az okos kis szemekben, és közben vizsgálódtunk. Nagyon szép, egyöntetű kölykök: az egyik kan mellén egy pici fehér folt, s az egyik szuka három foga tétre zárt összesen ennyi hibát láttunk küllemileg, viselkedésben semmit. Nyitott, barátságos, élénk kölyök valamennyi.

Nézd meg az anyját!

Eldöntöttük, hogy egy hét múlva jövünk az egyik szukáért. Azt is eldöntöttük, hogy melyikért. Lefoglaltuk a kutyánkat, és mivel már be voltak tetoválva, külön jelölgetni sem kellett. Igazán rövid, de tartalmas kirándulásunk végére érve megkönnyebbült lélekkel és pénztárcával indultunk volna hazafelé, mikor is eszünkbe jutott, hogy a nagy örömködés közepette meg sem néztük a kölykök anyját! A tenyésztő sebtiben bement a lakásba egy oldalajtón, és már hozta is a szukát. Jóltáplált, jó temperamentumú, érdeklődő, de nem bizalmaskodó állat, farka folyamatosan a háta fölött csóválva, úgy, ahogyan mi szeretjük. Természetes viselkedéssel, gazdijával bizalmasan, jó összhangban, nyugodtan állt a póráz végén. Nem kellett sokat nézegetnünk, hogy eldöntsük: ha a lánya is ilyen lesz, nem nagyon fogunk szomorkodni.

Hazaérve felhívtuk a tanácsadónkat, és elmeséltünk nagyjából mindent. Elmondtuk természetesen, hogy fotókat, meg rövid videóanyagot is készítettünk, amit időhiány véget nem tudunk közösen megnézni, de Interneten átküldjük véleményezésre. Erre azt mondta, hogy ő sem tétlenkedett: megtalálta a leendő kutyánk majd' minden ősét az archív anyagai között, és majdnem csupa jó dolgokról számolhat be nekünk. Minden anyagot összeszed nekünk is, hogy megnézhessük. Még azt is mondta, hogy nagyon nagy pechünknek kell lennie ahhoz, hogy ezzel a kiskutyával mellényúljunk.

Hát így legyen! Most egyelőre csak számolunk: még hetet alszunk, még hatot alszunk! Alszunk?




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)