Szánhúzás
Versenykutyákról kicsit másképpen
Sebesség és kitartás
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Horváth János  |  2012. december 08.

Versenykutyákról kicsit másképpen

Nagyon sokat beszélünk a kutyák sebességéről, terhelhetőségéről, ezt a gyakorlatban nap mint nap tapasztaljuk is, de vajon tudjuk-e, hogy mi miért, hogyan történik? Ezen dolgokat megpróbálom rendszerbe szedi, de ez nem tűnik túl egyszerű feladatnak.


Több különböző dologról kell beszélni, ezen dolgok viszont szoros összefüggésben állnak egymással. Az izmok típusa, a terhelhetőség, a táplálék összetétele, minősége csupa olyan dolog, melyekről átfedés nélkül nem lehet beszélni.

Izomtípusok

A gerinceseknél a csontok, szalagok mellett a különböző típusú izomrostok teszik lehetővé a mozgások sokirányúságát. Például a lovaknál a szelekció a munka- és sportképességekre kifejezetten szembetűnő. A kutyáknál ez másképp dokumentálódik. Nagyobb az átfedés, de nagyon jól lehet érzékelni a valós teljesítmények genetikai alapjait. Hogy egyszerűbb legyen az izomtípusok megkülönböztetése a lassú izomrostokat I. számmal jelölöm. A gyors izomrostok a II.a és II.b jelölést kapják. A gyors izomrostoknál a II.a hosszabb ideig, jelentős erővel képes összehúzódni, míg a II.b nagyon rövid ideig, de hatalmas intenzitással képes dolgozni.

A gyors izomtípusú kutyák legjellemzőbb képviselője az agár. Az agár kifejezetten "extrém sprinter". Izmai rendkívül gazdagok II.b típusú rostokban. Ez a típusú izomrost a nagy igénybevétel miatt jelentősen ki van téve az izmok túltejsavasodásának és a húzódásnak. Jellegéből adódóan a szénhidrátot képes felhasználni, a főleg ilyen típusú izomrostokkal rendelkező kutyanehezebben tudja a zsírt megfelelően feldolgozni. Megjegyzendő, hogy a hosszútávfutó vadászagarak (pl. magyar agár, perzsa agár) izmaiban jóval több a II.a típusú rost, mint pl. az angol agárnál.

A szánhúzásra szelektált északi fajták könnyen alkalmazkodnak a hosszútávú terheléshez, hasonlóan a vadászkutya-fajtákhoz. Mind a szánhúzó, mind a vadászkutyák a II.a rostokban való gazdagságnak köszönhetően képesek lesznek a zsírban gazdag étrend jó hasznosítására. ráadásul az edzés enzimatikus adaptáció által megerősítheti az aerob metabolizmus intenzitását, főként a II.a rostokban. Magyarul ez azt jelenti, hogy abból lehet jó szánhúzó kutya, amelyik sok II.a izomrostot képes felmutatni. Ez az izom szereti a zsírban gazdag étrendet, ami csökkenti a hipertermiát (az izmok túlmelegedését), a túlzott tejsavasodást, és a vér hiperlipodemiáját (túlzsírosodás), ugyanakkor mérsékli az alacsony vércukorszintet. Hogy ennek mi is a jelentősége, azt mindjárt meg is láthatjuk.

A terhelés

Elsőként is a sprintelés legextrémebb (mármint kutyaszemmel legextrémebb) formáját, az agárversenyt veszem alapul. Az, hogy egy agár hogyan fut, a metabolikus potenciáloktól függ, melyek főként örökletesek. És hát mit is örökölhet egy agár? Nagyon sok II.b típusú izmot. Így az edzés és a táplálkozás maximum 50%-át adja az agár reális futóeredményének. Hogy miért? Mert az agár egy sprintverseny 30-40 másodperce alatt az izom ATP-jét (adenozin-trifoszfát) és CP-jét (kreatin-foszfát) használja fel, ami nem, vagy csak részben függ a táplálkozástól. Az ATP nem más, mint fő energiatároló, tehát a sejt szempontjából tiszta energia. A CP vésztartalék - rásegítés, ha az ATP-készlet kezd kiürülni.

Mindkét anyag rendkívül gyorsan szabadul fel, és képes kiürülni a szervezetből. Ezután időre van szükség a feltöltődéshez. Itt lép be az edzés és a minőségi táplálék soha el nem hanyagolható együttes hatása. A magas energiatartalmú eledel és az edzett izom jó oxigénfelvevő-képessége segíthet elkerülni az izmokban a glükogén felhalmozódását, ami túlzott tejsavképződéssel (mioglobin-urinával), így izomsérüléssel járhat. A további túlzóan extrém terheléstől a sejtek membránjainak ellenállása csökken, ez káros enzimek kicsapódását eredményezheti. Ennek következtében E-vitamin- és szelénhiány léphet fel. Ez súlyos izompusztuláshoz, leépüléshez vezethet. Ezért sohasem szabad sprinter (II.b) kutyát önnön paramétereitől jelentősen eltérő terhelésnek kitenni. Ahogy az izomrostok aránya módosul a II.a illetve az I. típusú rostok felé, a hosszútávú terhelés mértéke úgy növekedhet. A hosszabb távon dolgoztatott kutyák (szánhúzó-, vadász-) izomtípusának (gazdag II.a rostok) a zsírsavak, különösen a perifériális lipolízis (háj) származékok válnak a sejt fő energiaforrásává. Mivel itt az öröklött tényezők mellett egyéb dolgok is szerepet játszhatnak, több fontos dolgot is figyelembe lehet venni:


- A terhelés intenzitása sohase legyen magasabb, mint a szervezet maximális oxigénellátottságának 60-70 százaléka. 
- Az edzettségi állapot megfelelő legyen (összefüggésben az előző ponttal).
- Zsírokban gazdag étrend.

Hosszabb terhelés esetén a zsírsavak felhasználásának az első előnye az, hogy az izombeli glükogén megmarad, így viszonylag magas teljesítmény (60-70% oxigénlimit max.) hosszú idejű fenntartását teszi lehetővé. Ezzel szemben amikor az izombeli glükogén elhasználódik, a munkát csak sokkal alacsonyabb szinten lehet folytatni (50% oxigénlimit alatt). A májbéli glükogén elfogyása embereknél kb. 30 perc nagyon intenzív munka után következhet be, és 45 perc után jelentkezhet a lecsökkenő vércukorszint összes jólismert tünetegyüttese: éhség, magas pulzus, figyelemszint-csökkenés, későbbiekben remegés, ájulás. Ez az elsőszámú élettani korlátja a sportteljesítmények végtelenbe való kitolásának.

A szánhúzó kutyáknál hasonló jelenségek következhetnek be a glükogénszint csökkenésével. Nagyon kemény munka, túlmelegedés elősegítheti az ún. "szánhúzókutya-hisztéria" nevű állapotot. Szinte minden kutyaszánhajtó ismeri ezt a jelenséget, mikor a kutya "befejel", és semmit nem hajlandó csinálni. Szerencsére a kutyáknál lassabb a glükogén kiürülése, mint az embernél, de azért figyelni kell rá.

Az étrend

Ezt a jelenséget két dolog idézheti elő: az egyik az edzettség hiánya (túl gyors égés), a másik a szénhidrátokban túlzottan gazdag étel (gabonafélék). Sokan a kutyáiknak kereskedelemben kapható száraztápot vásárolnak, s nagyon helytelenül, annak csak minél magasabb fehérjetartalmára koncentrálnak. Aktívan dolgozó kutyáknál veszélyes lehet a túlzott mennyiségű gabonapehely etetése, mert a munka rovására mehet. (Nagyon fontos az arányok betartása!) Megelőzésként zsírban gazdag étrend ajánlható. Intenzív munka esetén viszont szükségessé válik a cukor adása alacsony, de folyamatos adagokban ahhoz, hogy megelőzzük az inzulinszint hirtelen megemelkedését, s így a hiperglükímia.

A folyamatos feltöltés segít elkerülni a kiszáradást és a hősokkot. A dolgozó izomban a glükogén lecsökkenése az izomrost típusától, a terhelés nagyságától és az edzésszinttől függően kb. 30-150 perc után következik be. (Nagyon edzett, nagy hidegben dolgozó hosszútávú szánhúzókutyákat verseny közben 3-5 óránként szokták levesszerű folyadékkal  brottal itatni.) Ez képezi a másik korlátot a kitartó terhelések hosszának nagyságában. Az elveszett glükogén nem pótolható más izomcsoportok felhasználatlan tartalékaiból. A glükogénszint kimerülése izommerevséget okoz, ami elősegítheti az ín- és csontsérülések kialakulását.

Ezeket a dolgokat figyelembe véve szembetaláljuk magunkat egy nagyon fontos problémával: hogyan találjuk meg a helyes arányt a táplálásban, hogy a legeredményesebb munkát várhassuk kutyáinktól. A sport- és versenykutyák táplálkozását a fajtához, a munkához és a táv típusához (sebesség, idő) kell igazítani. Kerüljük a téves, túlzó extrapolációkat: ezek könnyen izomsérüléshez illetve leépüléshez vezethetnek, melynek eredménye főleg mioglobinurina, hőguta. A rövidtávfutók számára, mint pl. a versenyagár, melyek főleg glükogént használnak fel tejsavas erjedés útján, az étrend szénhidrátban, nyomelemekben (Zn, Se stb.) és B-vitaminokban (különösen B1) gazdag legyen. A hosszútávfutók esetében (vadász-, juhász-, és szánhúzó kutyák) a fő energiaforrás a zsiradék aerob elégetése. E tekintetben a laboratóriumi eredmények megerősítették a zsírban gazdag, magnéziummal és különböző zsírban oldódó faktorokkal kiegészített diéta elsőségét. A szánhúzókutyakivételes sportoló, a különböző sportteljesítmények szintje szerint, melyek rendkívül magas követelményeket támasztanak a táplálással és a belefektetett munkával szemben.

 

 

Fehérje-energia hányados ideális arányai szánhúzókutyáknál (szándékosan megfeledkezve a többi összetevőről):

Zsír (%):
5
10
15
20
25
30
35
40
45
Fehérje (%)
22
23,7
25,3
27
28,6
30,3
31,9
33,6
35,2

 

Az öröklött tulajdonságok és az edzés összefüggése:

Genetikai adottságok - izomrost

Edzés - szív-, és keringési rendszer

Intenzitás - oxigénfelhasználás

Táplálkozás - zsír, fehérje, szénhidrát, ásványi anyagok, nyomelemek



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)