Őrző védők, schnauzerek, molosszerek
Rottweilert szeretnénk XV.
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Krausz Győző  |  2007. június 01.

Kalandos epizódhoz érkezett a sorozat: Artúr, az ifjú rottweiler kalandjain keresztül megtudhatjuk, milyen kihívást jelent kutya és gazda számára egyaránt a kitartáspróba.


 

Egyben olyan elhatározásnak leszünk részesei, amely újabb érdekfeszítő fejezetek sorát vetíti előre...

Elnézést kérek, ha most nem, illetve csak részben rottis témával kezdem az e hónapra rendelt "szent evangéliumot". Hátha valaki nem tudja, ezért úgy gondoltam, ide kívánkozik mondandóm elejére egy igen fontos esemény. A MEOE munkabírói testületének meghívására eljött Magyarországra Günther Diegel úr, az SV Kiképzési Főfelügyelője. Nemcsak hogy eljött, de vállalta a mi teljesítménybíróink továbbképzését, egy kétnapos kurzuson. Mivel a kedvenc fajtánk is, ugyebár, munkakutya (ha valaki nem ért egyet, tegye fel a kezét!), ezért ez nekünk is fontos esemény. Nekünk sem mindegy, hogy egy vizsgán vagy versenyen, esetleg tenyészalkalmassági vizsgán a mai, európai trendnek megfelelően, avagy begyepesedett, feudális módszerekkel bírálnak teljesítménybíróink. Éppen ezért a nagy örömben egy kis üröm, hogy az őrző-védő munkabírók mintegy fele nem vett részt a kurzuson. A "mi" rottweilereseink ott voltak.

 

Akinek nincs mit tanulnia...

Erről egy pedagógus ismerősöm szavai jutnak eszembe, aki a szülői értekezletek kapcsán a következőket mondta: Sajnos mindig azok a szülők jönnek el, akiknek a gyerekeivel semmi probléma nincs. Egyébként az a legkevesebb, hogy egyesek nem akarnak tanulni, mert esetleg már annyi tudás szorult az agyukba, hogy ha még valamit befogadnának, megrepedne az agyhártyájuk. Jó magyar szokás szerint, különböző feljelentésekkel is megfenyegették azt, aki ide merte citálni ezt a nagy tudású, nemzetközi hírű szaktekintélyt. Ez tipikusan az az eset, amikor a portás feljelenti a gyár vezérigazgatóját, mert az ő beleegyezése nélkül meghívott a gyárba egy nemzetközi hírű szakmérnököt, hogy tartson náluk előadást. Borzalmas, nem? A portásnak így belekavarni az életébe! Arról, hogy mi és hogyan történt a továbbképzésen, azért nem írok bővebben, mert bizonyára készült róla felvétel, és akit érdekel, majd beszerezheti.

Egyébként, ha már így bevállaltam a hírügynökség szerepét, folytatom egy igazán rottweileres hírrel: a Magyar Általános Rottweiler klub újjászervezte üllői iskoláját. Igen jól hallották, végre van újabb rottis suli! Még talán, legalább vasárnaponként, rottis segéd is lesz! első lépésnek nem is rossz, főleg úgy nem, hogy van ez ügyben úgy 15 év lemaradásunk! Azt hiszem ennyi elég is a hírügynökségből, egyelőre.

 

Újabb vizsga a láthatáron

Ma megpróbálok sokkal többet foglalkozni Artúr viselt dolgával, meg úgy általában a kutyákkal, mint az előző részben. Kezdeném talán azzal, hogy elhatároztuk: a kutyánkat, ha már szép is, meg jó is, na meg persze a családi háttere sem elhanyagolható, kár lenne kihagyni a tenyésztésből. Megcsináltattuk a végleges csípő- és könyökröntgent, és mindkettő jó lett. Újabb vizsgára is jelentkeztünk: az iskolánkon meghirdetett AD vizsgára, melyet szoktak volt kitartáspróbának is hívni.

A vizsga a következőképpen zajlik. A kutyák HD-röntgeneredményével kell a gazdának jelentkeznie a bírónál, és a vizsgát ellenőrző állatorvosnál. Ha a kutya röntgenje és fizikai állapota rendben van, megkezdődhet a vizsga, mely összesen húsz km futásból áll, amit három részletben kell teljesíteni, rövid pihenők beiktatásával. először nyolc, majd hét, és végül öt km a táv. Természetesen minden pihenőnél az állatorvos ellenőrzi a kutyaállapotát, s ha valami gyanúsat észlel (túlzott kifáradást, sérülést), azonnal beszünteti a további futkározást.

Majd' elfelejtettem mondani: a gazdik annyi könnyítést kaptak a kutyával szemben, hogy ők kerékpárral is teljesíthetik a távot. Viszont motort, autót stb. ők sem vehetnek igénybe. Remélem, azt nem kell mondanom, hogy én igénybe vettem a kerékpárt! Sőt, egy hétig üldöztem az ismerőseimet, hogy találják meg nekem a legnagyobb kerekű, és legkönnyebben tekerhető járművet! Sikerült is a vizsgára egy 28-as, ezer áttételes bringát kölcsönözni; ezzel csak egy bajom akadt: daliás alkatomnál fogva alig érték el a lábaim a pedált. Az egész húsz kilométer alatt végig imádkoztam, hogy Artúr egy picit se rántson ki az egyébként sem tökéletes egyensúlyomból, mert akkorát esem, "mint ide Lacháza"!

 

Húsz kilométeren túl

Végül sikerült a vizsga: Artúrnak lazán, nekem meg hadd ne firtassuk, hogyan! Talán elég, ha annyit mondok, hogy a sebességtől a szél nem kezdte ki a mellkasom, és mégis, a táv végén, már a szememen is megpróbáltam levegőt venni. Szemtanúk beszámolóiból tudom, hogy állítólag negyvenöt perces intenzív ápolás után már képes voltam örülni a sikeres vizsgának is. Amúgy ez a futkározás nem tartozik szorosan a tenyésztéssel kapcsolatos teendők közé, de azért ez is egyfajta értékmérő, hiszen minden tekintetben egészséges kutyát kíván.

Összegezve, hogy hol is tartunk Artúr felkészítésében: már van egy BH vizsgánk, meg ez az ominózus AD vizsgánk, megvannak a végleges röntgeneredményei, kiállításon is jól szerepeltünk, az iskolán, az őrző-védő fázis gyakorlásánál az IPO 1-es anyag már szinte hibátlanul megy, a nyomkövetés és a fegyelmező gyakorlatok olyan hatvan-hetven százalékosak. Meg kell mondjam, ahhoz képest, hogy nem vagyunk főállású kutyások, sőt, bármihez képest is, jól állunk. Természetesen nem gondolnám, hogy első kutyásként a mi zsenialitásunk eredménye mindez. Inkább talán az a sokéves tenyésztői munka, ami Artúrban kicsúcsosodik, na meg az iskolán kapott magas szintű szakmai munka segített ilyen rövid idő alatt ehhez a sikerélményhez bennünket. Mindent egybevetve, ha meglesz a tenyészalkalmassági vizsga, és pláne az IPO 1, természetesen jó eredménnyel, és persze nyilvánosan, akkor azt hiszem, már nem holmi "kuli-buli kannal" akarunk majd valamiféle fedeztetősdibe, uram bocsá', tenyésztősdibe kezdeni!

 

Tenyésztők leszünk!

A hűséges olvasók már nyilván tudják, hogy a tenyésztéssel kapcsolatos végső döntésünk előtt, a jól bevált szokásunkhoz híven, megkérdezzük a legkompetensebb személyt. Ki mást, mint Artúr tenyésztőjét! Meg is beszéltünk vele telefonon egy találkozást. Arra kért bennünket, hogy ha tenyésztésről akarunk vele beszélgetni, vagy vigyünk háromnapi hideg élelmet, vagy legalább két hétvégét úgy tervezzünk, hogy azt náluk töltjük. Azt hittem, ez csak egyike a szokásos tréfálkozásainak, pedig nem az volt. Végül maradtunk a kéthétvégés megoldásnál, és mikor ezen túl voltunk, már tudtuk, hogy ebből még jó néhány hétvége lesz.

Azzal kezdődött az okításunk, hogy áttekintettük az elmúlt évek magyarországi állományalakulását. Ami nem volt túl biztató. Ennek függvényében fölvázolta az öreg a lehetőségeinket. Ha elkezdünk Artúrral fedeztetni mindenféle szukákat, rövidtávon pillanatok alatt lejáratjuk a kutyánkat. Itthon minden hibáért a kant teszik felelőssé. Ha válogatni szeretnénk a szukák között, ahhoz legalább egy champion címig kellene kiállításról kiállításra járni. Akarjuk? Nem igazán. Így marad a végső megoldás: ha Artúr fantasztikus adottságait tovább akarjuk vinni, magunk is tenyésztővé válunk - veszünk Artúr mellé egy vagy esetleg két szukát. Ennek a megoldásnak is átrágtuk jó néhány variációját, mert az sem olyan egyszerű, mint gondolnánk. A legközelebbi folytatást ezzel kezdjük...




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 
Nincs hirdetés!
 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)