Társasági kutyák
Bichon bolognese
A napelemes pelyhes nemes
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Balaskó Norbert  |  2006. június 05.

Bichon bolognese

Ez a pöttöm kiskutya - ahogyan neve is mutatja - a több fajtát magában foglaló bichonok családjának (havannai, máltai selyemkutya, bichon frise, cotton de tulear, bolonka cvetna és francuska) egyik sarja. Már az antik időkből is rábukkanhatunk a bichonok nyomaira, vagyis ezeket a fajtákat valószínűleg a legrégebbi kedvtelésből tartott kutyákként jegyezték, de a későbbi idők folyamán is folyamatosan jelen voltak.


A bichonok eredetileg spanyol eredetűek, nevük a bichoner (=cirógatni) szóból származik. E kicsiny, habfehér "karon ülők" közös jellemzője, hogy szinte kizárólag arisztokrata és uralkodó körökben forogtak. A máltai selyemkutyára roppantul hasonlító bolognai kialakulása a középkorra tehető, és névadó városának ellentmondóan, a déli területek bichonjaitól származik. A reneszánsz olasz nemesség roppantul kedvelte, de hosszú azon történelmi személyiségek és hírességek sora, akik bolognai kutyácskák selymes bundáján nyugtatták az uralkodói jogar terhétől megfáradt karjukat.

 

Fehér bunda, kék vér

A bolognaiakat tartó prominensek említésekor elsősorban a Medicieket szokás előrántani a kalapból, de I. Ferenc francia, II. Fülöp spanyol király és minden oroszok cárnője, Nagy Katalin is az előkelő rajongótábort erősítették. A bolognai tehát, ahogy a bichon család többi tagja is, mindennapjait a kezdetektől fogva a véráztatta, lőporszagú csataterektől távol, illatos párnák közt, a szalon díványán szundikálva töltötte. Legfőbb feladata mindig is az volt, hogy kifinomult hölgyek és urak elegáns, ugyanakkor szórakoztató társa legyen, aki nem rág csámcsogva mócsingos csontot a kandalló elé kiterített medvebundán, nem támad meg minden embert és állatot, nem tapicskolja sáros lábbal a selyem ágyneműt, valamint nem szellent szégyentelenül úrnője orrcimpái alá.

Bár sokan lenézik a bolognait, azt gondolván, hogy legfeljebb egy Roborovszki hörcsöggel tudna leszámolni, sajnos sokszor találkozni olyan egyedekkel, akik gondolkodás nélkül, kaffogva vagy fejhangon visítva támadnak minden közeledő kutyára. Ez sajnos nem tesz jót a fajta megítélésének, és gyakorta a vakmerő ebecske egészségi állapotának sem. Szerencsés esetben a megtámadott kutyaegyszerűen nem vesz tudomást a kaffogó vattacukorról, ám ha olyan kutyába köt bele, aki nemcsak nagyobb nála, de "veszi is a lapot", bizony nagyon pórul jár. Ilyenkor születnek a "gyilkos kutyáról" szóló legendák, melyeket a vétlen tulajdonos sokszor hosszú ideig nem tud lemosni magáról, nem beszélve arról, hogy szerintem mindenkit - legalábbis aki normális lelkivilágú ember - megvisel, ha kutyája komoly sérülést, esetleg halált okoz egy fajtársának, még ha sajátja esetleg jogosan "ütött is vissza".

 

Nem kell mindig ölbe venni!

Ennek a viselkedésnek (mármint a "vér-bolognai" jelenségnek) számos oka lehetséges. Egyik ezek között a lelkiismeretlen tenyésztés, mely a kívánt szépség elérése érdekében minden egyebet feláldoz, és számos esetben szép, de kezelhetetlenül hisztis, kényeskedő vagy ideggyenge, degenerált egyedeket eredményez. Róluk napestig mesélhetnének a sokat látott kutyakozmetikusok, akik inkább letrimmelnek egy falka fekete terriert, mint egyetlen "beborult" bolognait.

A másik ok a tulajdonosok túlzott aggodalmából és az indokolatlan félelmei által táplált óvásból ered. Ők azok, akik bármilyen méretű, fajtájú kutya elől gondolkodás nélkül kapják ölbe kedvencüket, és lélekszakadva távoznak függetlenül attól, hogy a másik eb pusztán csak ismerkedni akart. Ez a viselkedés amellett, hogy megfosztja a kutyát a fajtársakkal való alapvető szociális viselkedésformák elsajátításától, azt rögzíti benne, hogy lám, a gazda aggódik valamiért, ezért azt a valamit meg kell ugatni. Ha ilyenkor a másik kutyaarra vetemedik, hogy kíváncsiskodva a menekülők után ered, esetleg fel is ágaskodik, kész a világvége... A kiskutya, gazdája szoros ölelésében teljes biztonságban tudva testi épségét, még vehemensebben támad, mire az addig csak érdeklődő másik fél esetleg "felveszi a kesztyűt". Az ilyen esetekben nem egyszer a kutyájukat "védelmükbe vevő" tulajdonosok is harci sérüléseket szenvednek. A notórius kutyafelkapkodók hosszabb távon eredményesen meggyőzik ölebüket arról, hogy valójában nem az ő, hanem a másik kutya védelmében van szükség erre az óvintézkedésre. Ezekből születnek aztán a komoly identitászavarral küzdő bolognaik, akik szentül meg vannak győződve róla, hogy testükben egy szibériai tigris szíve dobog...

 

Pajkos pajtás

A valóságban azonban a normális tenyészetből származó, kutyaként tartott és nevelt bolognai ennivaló figura, aki korántsem cezaromán pukkancs. Vérbeli társasági kutyaként minden élőlénnyel jól kijön, legyen az tengerimalac vagy akár bordeaux-i dog, sőt kifejezetten igényli a közösséget. A hosszantartó magányt, egyedüllétet nagyon nehezen viseli. Bár még ilyenkor sem szokott esztelen lakásrombolásba menekülni, de "sportszerűtlen" dolog kihasználni kulturált viselkedését, és 8-12 órán át magára hagyni.

A kiegyensúlyozott bolognai alapvetően nem agresszív, és egyáltalán nem félénk kutya. Idegenekkel szemben becsülnivalóan tartózkodó. Félreérthetetlenül kimutatja, hogy ismerkedni hajlandó, de tartja a két lépés távolságot. Apró termetének megfelelően fürge, pattogós mozgású, mégsem túl ideges, izgága fajta. Ideális jelzőkutyának tartják, mivel igen éber, és minden apró mozzanat vagy nesz felkelti érdeklődését, ugyanakkor nem hangoskodik végeláthatatlanul.

A bolognai rendkívül gazdacentrikus ebecske, ezért legfőbb helye természetesen a gazda mellett, családja körében van. Kicsiny termete és kifejező pofácskája eleve mosolyt csal az ember arcára, de gazdái szórakoztatásához mindemellett messzemenően hozzájárul kifejezetten vidám, játékos, bohókás természete, melyet még késő öregkoráig is megőriz. A hiedelmekkel ellentétben nagyszerűen kijön a gyermekekkel is, bár tény, hogy mérete miatt csak megfelelő korú csemetékhez tanácsos közel engedni. Gondoljunk bele, hogy a kifejlett korában 2,5-4 kilós kiskutya10-12 hetes korában körülbelül moncsicsi méretű! Egy ilyen kicsi állatban a legjobb szándéktól vezérelve vagy pusztán csak játékból is komoly károkat tehet még egy kisebb gyermek is.

Nevelésénél a legfontosabb a következetesség. A durvaság felesleges és immorális vele szemben. Egyébként társasági fajtaként világéletében emberek között élt, így számtalan dolgot, viselkedési szabályt szinte észrevétlenül sajátít el. Ennek ellenére - a korábban említett viselkedési anomáliák elkerülése végett - nyugodtan kezelhetjük és nevelhetjük "normális kutyaként". A bolognai nem fogja zokon venni, ha nem ölben sétáltatják, nem asztalnál etetik és ágyban altatják. Cserébe nem agyontutujgatott plüsskutya, hanem jópofa kis fickó válik belőle.

 

Csipetnyi egészség

Bár a bolognai nem rendelkezik egy mopsz vagy francia buldog robosztusságával, ezzel együtt szívós kis állatka, akinek nincs ellenére a napi testmozgás. Alapvetően egészséges fajta, és leszámítva a kis testű kutyákat gyakorta sújtó térdkalácsficamot és a bolhaekcémára való érzékenységet, örökletes betegségtől nem terhelt. Simogatásra csábító, lágy szőre igen különleges, nehéz a jól ismert szőrzettípusok közé beskatulyázni. bundája a testétől elálló, pelyhes, ugyanakkor nem göndör, nem hullámos, de nem is egyenes, és más fajtákéval ellentétben egyrétegű. Amellett, hogy nagyon kellemes, selymes tapintású, további előnye, hogy szőrét nem hullajtja, ami egy hófehér kutyaesetében valóságos áldással ér fel.

Jellegzetessége még, hogy a bolognai nem zsíros bőrű fajta, ezért szőrzete elviseli a gyakori fürdetést is. Ez azért előnyös, mert bizony egy ilyen kis "földszintes állatka" - különösen városi környezetben - hamar bepiszkolja fehér bekecsét. Ápolt szőrzete nem nő túl gyorsan, és nem is csomósodik be rövid idő alatt. Mindehhez hetente két-háromszor gondosan át kell kefélni, illetve a megfelelő testtájakon (szem, végbél környéke) napi rendszerességgel megtisztogatni. A bolognai finom pelyhes szőrzetének egyetlen hátránya a koszolódáson kívül, hogy mikor az ebecske a szabadban rohangászik, előszeretettel összegyűjt vele minden apró gizgazt.

Természete, szőrzete és mérete miatt, mely kisebb, mint egy átlagos kandúré, a bolognai ideális városi, akár "panelba való" kiskutya, aki bohókás megjelenésével és sajátos bájával éppúgy elvarázsolja gazdáját, ahogyan a történelem folyamán mindig is tette.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)