Spitzek és ősi típusú kutyák
Finn spitz - FCI 49
Fajtabemutató
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2010. november 30.

Finn spitz - FCI  49

Az ötödik fajtacsoportba tartozó, északi, spicc típusú kutyákról leginkább a szánhúzás jut eszünkbe mint munkavégzés, pedig a legtöbb ilyen fajta eredetileg vadászkutya, akárcsak a lajkák. Az elegáns megjelenésű, vöröses bundájú finn spiccel hazájában elsősorban siketfajdra vadásznak.


A kutya vadász előtt haladva keresi meg és követi zsákmányát, egészen addig, amíg a madár egy fára nem telepedik. A kutya ekkor magára vonja a szárnyas figyelmét, fel-alá szaladgál a fa alatt, csóválja a farkát. Szegény siketfajd a fán ülve biztonságban érzi magát, a kutya azonban egyre erősödő ugatásával odahívja a vadászt. Tiszta, csengő hangja meglepően nagy távolságból is hallható. Ha a madár eközben újra felrebbenne, a kutya abbahagyja az ugatást, követi a madarat, majd ha az ismét letelepedett egy ágon, újra ugatásba kezd. A vadász eközben észrevétlenül a fához érhet és felveheti a lövéshez szükséges pozíciót, hiszen a kutyahangja minden neszt elnyom. A finnek évszázadok óta vadásznak a finn spiccel, sőt már a fajta ősei is vadászkutyák voltak, melyek kb. 2000 éve érkeztek nomád törzsekkel Oroszország középső részéről a mai Finnország területére. A korabeli vadász teljesen kutyájára volt utalva a táplálékszerzésben, a tél legzordabb szakaszában pedig, amikor nem lehetett vadászni, az eb szorult gazdája segítségére. ráadásul minden vadász csak egy kutyát tudott tartani, ami még fokozta az amúgy is különlegesen szoros kapcsolatot, ami olyannyira meghatározta a kutyák a temperamentumát, hogy ez még ma is érezhető a fajta viselkedésében. A finn spicc minden embert tolerál, de alapvetően egygazdás kutya, és bármiféle durva bánásmód, fizikai büntetés tönkreteszi, annyira bensőségesen kötődik mesteréhez. Nevelése, kiképzése során a nemkívánatos magatartásformát nem szabad büntetni, csupán nem kell róla tudomást venni. A helyes viselkedést azonban annál inkább dicsérjük, jutalmazzuk! A korabeli tartási körülmények másik következménye, hogy a finn spiccel napjainkban sem lehet falkában vadászni, egyik kutya sem tűri meg fajtársait a "saját" fájánál.

A fajta neve hazájában suomen-pystykorva, ami finn felálló fülű kutyát jelent. Manapság kevés finn spicc látható a városokban, annál több vidéken, kis falvakban, elszigetelt farmokon. A fajta munkakutya mivoltát hazájában és a skandináv országokban azzal is hangsúlyozzák, hogy a finn spicc addig nem szerezhet Champion címet, amíg nincs munkavizsgája vagy megfelelő versenyeredményei. Északon még hivatalos ugatóversenyeket is tartanak, a győztes az ugatók királya, a "King of the Barkers" címet nyeri el. Bár elsősorban szárnyasra vadásznak vele, rénszarvasra és medvére is használják, ami a kutya méretét tekintve lenyűgöző teljesítmény.

Az észak-európai országokat leszámítva, a finn spicc sehol sem olyan népszerű fajta, mint ahogyan azt kellemes tulajdonságai, attraktív külseje indokolná, bár Nagy-Britanniába és az Egyesült Államokban is hívekre talált. Sir Edward Chichester 1920-ban utazott Finnországba egy vadász-expedícióval, és annyira lenyűgözte a fajta, hogy egy párt magával vitt Angliába, majd később egy tőlük független fedezőkant is importált. Lady Kitty Ritson, a Tulchan kennel tulajdonosának szintén módjában állt őshazájában megfigyelni e fajtát, és őt is lenyugözték a látottak. Mrs. de la Poer Beresford (Whiteway kennel), Lionel Taylor (Hello kennel), mrs. és miss Pink, Pips (Sarumcote kennel), és Mrs. Moulton (Boydon kennel) segítségével megalapította a Finn Spicc klubot, melyet a kennel klub 1934-ben regisztrált. Lionel Taylor egyébként Mrs. June Minns apja, aki még napjainkban is bírálja és kiállítja a fajtát. Amerikába 1959-ben érkezett az első finn spicc, de tenyészteni csupán 1966-ban kezdték a fajtát. 1975-ben alakult a nemzeti fajtaklub, az Amerikai Kennel klub pedig 1983-ban ismerte el hivatalosan is a fajtát.

A finn spicc élénk, energikus, egészséges, független kutya. Bár a fajtát nem fenyegeti a kihalás veszélye, érdekes, hogy a kölyökszám almonként meglehetősen kicsi, általában 3-4 kicsi születik, olykor öt, nagyon-nagyon ritkán hat. Különösen tiszta kutyák, még a spiccekhez képest is, érdekes megfigyelni őket, ahogyan mosakodnak, evés és sétálás után is tisztára nyalogatják a szőrüket, ápolásukra ezért csak vedléskor kell különösebben odafigyelni.

Általános megjelenés: Sötét szemek, fekete szegéllyel. Fekete orr és ajkak.
Méret: 39–50 cm magas, 14–16 kg a tömege.
Fülek: Kicsi, hegyes
Élettartam: 12–14 év
Lábizület: erős
Mellső végtagok: erős, egyenes
Hátulsó végtagok: izmos
Szín: általában rőtbarna vagy rőtarany, a hátulján világosabb foltokkal

Élénk, barátságos és független, erős akaratú, ezért nem alkalmas olyan háztartásba, ahol kisgyerekek vagy más háziállatok is vannak.



nyitókép: archív

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

A Vitality Aussies Kennelben, Ausztrál juhász kiskutyák eladók. Anya: 2013.Világgyőztes, Apa: import Champion kan. További információ, tel.: +36-23/381-152, mail.cim: farkasdi45@outlook.hu, weblapcim: www.vitalityaussies.weebly.com

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)