Társasági kutyák
Kopasz kutyák
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Békeffy Tiborc  |  2011. június 10.

Kopasz kutyák

A háziasított kutya talán legbizarrabb megjelenési formáját a szőrtelen fajták testesítik meg. Eredetükről számos merész elmélet született. Mai ismereteink szerint feltételezzük, hogy három kontinensre utal származás, tehát a több központban létrejött kialakulás a leginkább valószínűsíthető.


Az olyan elméleteket, melyek kozmikus katasztrófából, sőt földön kívüli lényekkel való kapcsolatból vezetik le születésüket nyilvánvalóan a fantazmagóriák közé sorolhatjuk. ugyancsak képtelenség az az állítás is, mely már a neolítikumban feltételezi létüket, s az amerikai kontinenst ekkor benépesítő őskori vadászoknak tulajdonítja az Ázsiából eredeztetett fajta újvilági elterjedését.

A kutya (s más háziállatok) szőrtelensége a szőrzet, s vele összefüggésben, mint látni fogjuk a fogazat kialakulásában közreműködő gének meghibásodása révén kialakuló mutáció eredménye. Az ember e fajták kitenyésztése során nem tett egyebet, mint már oly sokszor a különféle élőlények háziasításakor: kihasználta a megszületett mutációkban rejlő lehetőséget. Tette ezt Afrikában, Ázsiában s az Újvilágban. Az igazság az, hogy a csupasz kutyák, melyeknek S. G. Gorwill a The Hairless Dogs of the World (A világ szőrtelen kutyái) című művében 14 fajtáját sorolja fel, s melyek közül  1995. évi adat szerint az FCI hármat ismer el, sohasem teljesen szőrtelenek. Leggyakrabban a fejen, koponyatetőn, lábakon és a farokvégen fordul elő némi, az adott fajtára jellemző szőrzet. Vagyis a szőrképzés recesszív génje gátolja a csupaszságért felelős domináns gén átütő érvényesülését, s újra meg újra létrehozza a jelzett szőrzetet. E kutyák gyakorlatilag mindig heterozigóták, azaz a szőrtelenségi gén mellett mindig akad olyan gén is, mely teljes prém kialakítására képes. Ezért fordul elő, hogy az utódok között időről időre felbukkannak teljes szőrben lévő egyedek is. Ezeket nevezzük powder puffnak. A fajtajellegre is tekintettel az FCI csak a kínai kopasz kutyautódok között előforduló puderpamacsokat ismeri el.

Tenyésztésük nehézsége elsősorban abban rejlik, hogy két csupasz kutyapárosítása esetén 25 %-ban olyan utód születik, mely kétszeresen domináns jellegű a szőrtelenség vonatkozásában, tehát e tekintetben homozigóta. E példányok életképtelenek, s vagy halva születnek, vagy közvetlenül az ellés után elpusztulnak. Tekintetbe véve az amúgy sem magas várható alomszámot, ez jelentős veszteség a tenyésztőnek, s érthetővé teszi meglehetős ritkaságukat is. Az alom további 25 %-ában poweder puff ebekre számíthatunk. Ezek kétszeresen hordozzák a szőrösödésért felelős recesszív gént, így párosításukból szőrtelen utódokra nem számíthatunk. A maradék 50 % az a heterozigóta utód, mely életképes, s mely a tenyésztés további alapanyaga lehet.

Hogy a szőrtelenség és a fogazat alakulásáért felelős gén között kapcsolat van egyértelműen bizonyítható. csupasz kutyák foghíjasságára jellemző a premolárisok (előzápfogak) teljes, vagy csaknem teljes hiánya, több metszőfog, olykor a szemfog hiánya is. Érdekes, hogy a tejfogaknál még meglévő előzápfogak és szemfogak egy része a fogváltás után már nem nő ki. A powder puff egyedek ugyanakkor rendszerint teljes fogazatúak.

Sajátos adottsága még a szőrtelen ebeknek, bár erre csak az újvilági fajtákra vonatkozóan rendelkezünk adattal, hogy bőrük, ellentétben a többi kutyafajtával, teljes testfelületükön tartalmaz verejtékmirigyeket. Átlagos 40 °C-os testhőjük szabályozásában tehát a verejtékezés is szerepet játszik. Megoszlanak a vélemények e kutyák fázékonyságát illetően. Aligha kétséges, hogy e fajták kialakulása a szubtrópusi, trópusi övezetben valószínűsíthető, ám ősi eredetük óta alkalmuk volt a szélsőséges időjárási viszonyok elviseléséhez hozzászokni (pld.: Andok klíma viszonyai). Túlzónak látszik tehát egyes szerzők e téren megnyilvánuló intése, mely 21 °C-os helységben való tartásukat tartja indokoltnak. Gibisch és Bungartz szerint megfelelő szoktatás és takarmányozás esetén ugyanolyan jól alkalmazkodnak a szélsőséges időjárási viszonyokhoz, mint felöltözött fajtársaik.

Az afrikai csupasz kutya, másként afrikai- vagy abesszíniai homoki terrier meglehetős hasonlóságot mutat a kínai rokonnal. Fő eltérés a két fajta között, hogy az afrikai lábáról hiányzik a zokni, farka végéről pedig a bojt. A kínai kopasz kutya (chinese crested dog) két változatban fordul elő: a finom csontozatú, könnyebb őztípus és a zömökebb, nehezebb csontozatú változat. Az 5,5 kg-os súlyhatárt azonban a legnehezebb egyedek sem léphetik át. A fajta lényegére a német név mutat rá a legjobban: Chinesischer SchopfHunk. A jól fejlett harisnyán és a jelentős farokzászlón túl ugyanis tekintélyes frizurával, üstökkel rendelkezik. A fülbojtok megengedettek, de nem kívánatosak. A fajta a kommunista jelszónak köszönhetően. A kutyák a "levesesfazékba valók!" hazájában kiveszett. Pedig ősidők óta tenyésztették két változatban is. A templomi kutya kb. 7 kg súlyú lehetett, koponyáját szőrbóbita, farkát bojt díszítette, lába majomlábszerű volt. A Buddhista szerzetesek tenyésztették, óvták. Magatartásukból jóserejű válaszokat következtettek ki, s reumatikus eredetű betegségek gyógyításában is használták őket. A legrégebbi leírások az 1200-as évekből maradtak ránk. Ezek szerint a főrangúak körében kicsiny lovaknak is nevezett jószágok igen megbecsült, értékes lények voltak, s maguk is főrangú életet éltek.

A család legismertebb tagja az ugyancsak ősi eredettel büszkélkedő mexikói xoloitzcuintle. Jellemzője az erősen pigmentált bőr, a koponyatetőn végighúzódó sörteszerű taréj. Marmagassága 35-57 cm között lehet. Régebben három típust különböztettek meg: a pincherszerű verarrust, a schnauzerszerű guerrerot és az alacsony tacskószerűt. A precolumbián közép-amerikai kultúrákban mitológikus szerepet tölt be. Áldozatok tárgya, halottkísérő. Az étkezési célra tenyésztett, úgynevezett dinnyekutyaa tacskószerű változattal mutat rokonságot a fennmaradt sírmellékletek, terrakotta szobrocskák tanúsága szerint. Az élő fűtőtestként és ínyencfalatként is kedvelt fajta a spanyol hódítás után jelentősen megritkult, ám sohasem tűnt el teljesen.

A precolumbián dél, az inkák kedvelt kutyája a perui kopasz kutya (inca orchid moonflower dog = inka orchidea holdvirágkutya), az indiók nyelvén: caa allego = ruhátlan kutya.

Nevét az inka orchideaházak őrzésében betöltött szerepének, s annak köszönheti, hogy az előnyben részesített világos bőrszíne miatt a nap tűző fényében könnyen leéghetett, így a holdfényes este volt az a napszak amikor szabadon futkározhatott. Ennek persze nem kívánt következményei is voltak. A köznép kevésbé előkelő ebeivel való keveredés vezetett a sötét színű ebek kialakulásához. Tschudi leírása szerint kizárólag a partvidéken él, mivel a belső vidékek hideg éghajlatát nem viseli el. Ennek ellentmond a fentebb leírt szerzők tapasztalata, valamint az a korunkból származó információ, mely az étkezési célra tartott csupasz ebek hegyvidéki lappangó populációjáról szól. A fajta lehet egyszínű vagy foltos, a fejtetőn bóbitával, a lábakon a csánkok alatt némileg szőrözött, a farokvégen bojttal, esetleg anélkül. Nagy-, közepes- és kis termetű változatban tenyésztik.

Marmagassága ennek megfelelően

25-60 cm között van. Gorwill említ egy általa "peruvian hairless dog"-nak nevezett ebet, mely nagyobb, mint a moonflower dog és teljesen sötét színű.

A leírt újvilági fajták egyes szerzők szerint a néma és pőre canis caribicus-tól származnak. Erre nézve azonban semmiféle bizonyíték nem áll rendelkezésre.

Az amerikai meztelen terrier már korunk tenyésztői munkájának eredménye. Kialakításában a moonflower dog feltehetően szerepet játszott. A kutyavilág e különleges csoportja még az urbánus ember felfedezésére vár. Nála sem feledhetjük ugyanakkor, hogy a bizarr külső igazi kutyaszívet takar.



nyitókép: archív
 
 

hírlevél

 

 

Ingyen elvihető egy közepes méretű, vizsla keverék kutya. Kislány, kb. 6 hónapos. Tel.: 06-20/998-3940.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)