Agarak
Mire való a magyar agár?
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Susztek Tibor  |  2012. május 28.

Mire való a magyar agár?

Sok helyről hallottam olyan kijelentéseket, melyek azt vitatják, hogy vajon vadászkutya-e a magyar agár, és hogy egyáltalán kell-e vele a napjainkban vadászni.


Még ennél is jobban felháborít, hogy állításaik szerint a ma létező vadászó agarászegyesületek nem törődnek a fajta megfelelő minőségben történő tenyésztésével. Sőt azt állítják, hogy az agarászat csak néhány ember privilégiuma, és csak a vadhús megszerzése a lényeg. Sokak szerint akinek magyar agara van, az orvvadász, és ezzel becsmérlik a magyar agarat. Vannak, akik primitív ázsiai szokásnak és állatkínzásnak tekintik az agarászatot, és úgy vélekednek, hogy a nálunk felaprózott mezőgazdasági területeken ez lehetetlen. Mások szerint a magyar agár csak hobbikutya, melynek a kiállításokon és a meleg szobában van a helye. Ezt a néhány téves előítéletet szeretném elutasítani, és a saját gondolataimmal megválaszolni.

Vadászkutya-e a magyar agár?

A magyar agár igenis vadászkutya, amit a gyakorta hivatkozott miniszteri rendelet helyesen állapít meg. A magyar agár azért vadászkutya, mert az ősidőkben vadászatra, mégpedig annak egy sajátos válfajára (nevezetesen a nyúl és egyéb vadfajok elfogására) tenyésztette ki az ember, mint ahogy egy csomó más, specializált kutyafajtát is kitenyésztett, a pásztorkutyáktól a szánhúzó kutyákig és a másfajta vadászfeladatra alkalmas egyéb vadászkutyákig.

A magyar agárral a legújabb időkig vadásztak is, és a kutya számára közömbös, hogy gazdája létfenntartás céljából, úri passzióból vagy sportból fogatja-e meg vele a nyulat: őt az ösztönei hajtják, ezt tudja, ez elégíti ki óriási futásigényét, ettől lesz (marad) az, ami mindig is volt, és ettől válik az ember számára élő kultúrtörténeti értékké. A hobbiagár e szempontból érdektelen. Hobbikutya-fajtákat is tenyésztett ki az ember nagy számban akinek az kell, tartson palotakutyát! A lovak egy részéből is hobbiló lett, de azért ma is vannak dolgozó lovak, sportlovak, sőt eredeti szerepüket leginkább megőrző, tereplovaglásra való lovak is.

A magyar agár szélsőséges klimatikus viszonyok között alakult ki, ezért alkalmazkodott is azokhoz. Azokat az elvetemült embereket pedig, akik láncra kötve, vagy más szempontból nem megfelelő körülmények között tartják kutyájukat (vagy bármilyen más jószágukat), ma már hála istennek - az orvvadászokhoz hasonlóan - a törvény bünteti.

 

Törődnek-e a vadászó klubok a fajta tenyésztésével, küllemével, törzskönyvezésével?

Ezt a MEOE kétségbe vonja. Mivel azonban (a sajnálatos illetékességi vita miatt) érdekellentét van a MEOE és a vadászó klubok között, az egyoldalú, tényekkel nem alátámasztott, kategorikus ítélet nem hiteles.

Tenyészteni egy kutyafajtát manapság fajtaleírás alapján szoktak. Nos, a magyar agár föllelhető legrégibb, 1904-ből származó fajtaleírását (Magyar Telivér kutyafajtákat Tenyésztők Szövetségének orgánuma; Ebtenyésztés, Budapest 1904, Franklin társulat, Magyar Irod. és könyvnyomda) Töpfner József nagyharsányi magyaragár-tenyésztő, az Országos Agarász Egyesület vadászó klub tagja ásta elő. 1904-ben feltehetőleg még jobban tudták, milyen az ősi magyar agár. A MEOE mai fajtaleírása sokban különbözik ettől, pedig a szakszerű tenyésztésben a kutyának kell megfelelnie a fajtaleírásnak, nem pedig a fajtaleírást igazítjuk a meglévő példányokhoz. A baj az, hogy a MEOE csak a küllemmel foglalkozik, a fajta egyéb jellemzőivel (amit vadászatra való alkalmasság néven foglalhatunk össze) nem. Törzskönyvezni ugyanakkor a vadászó klubok is szeretnének, s ebben a többször hivatkozott nézeteltérés miatt éppen a MEOE akadályozza meg őket.

 

Milyen a magyar agár?

Hogy léteznek-e a magyar agár ősi fajtajellemzőinek száz százalékig megfelelő példányok, az valóban kétséges. A fajta keverése már a XIX. században megkezdődött, főleg az arisztokrácia körében (mint annyi másban, ebben is a nyugati divatot követve). A XX. században nemcsak az orvvadászok kevertek nyúlfogó kotyvalékot, hanem a fajta ősi jellemzőire legalább ugyanilyen káros módon a hivatásos tenyésztők is előállították a sohasem volt kiállítási agarat.

Néhány éve volt szerencsém meghallgatni egy remek kultúrtörténeti kiselőadásnak is beillő fajtaismertetést Keresztes Jánostól (Székesfehérvár, Országos Agarász Egyesület), aki elmondta, hogy tisztavérű magyar agár már nemigen van, a fajta rekonstrukciós tenyésztése folyik, vagy legalábbis kellene folynia. Egyetértek a szerzővel abban, hogy az elkezdődött tenyésztés sajnos nem hozzáértők kezébe került. De tessék mondani, 1962-ben, amikor vadászó kluboknak még nyomk sem volt, és a MEOE egyeduralkodó volt a magyarországi ebtenyésztésben, kinek kellett volna a szakszerű tenyésztésről gondoskodnia?

Az ebtenyésztő szervezetek egyetértése, egységesen elfogadott fajtaleírás és törzskönyvezési gyakorlat nélkül egyetlen fajtát sem lehet szakszerűen tenyészteni, egy ősi fajtát rekonstruálni pedig pláne nem. Ha egy tenyésztő e normákat nem tartja be, azt ki kell zárni a törzskönyvezésből. Az viszont elfogult és tényekkel alá nem támasztott, igaztalan beállítás, hogy rossz tenyésztési példák csak a vadászó klubok kebelén belül léteznek.

 

Ázsiába visz-e vissza az agárvadászat?

A vadászatnak annyiban van szerepe a fajta állományának alakulásában, hogy vadászagarakat vagy kiállítási agarakat akarunk-e tenyészteni. Mivel korábban leszögeztük, hogy a kiállítási agarat nem tekintjük ősi magyar agárnak, a vadászat arra való, hogy kiderüljön, tud-e vadászni a vadászagár. Más kérdés, hogy miért tenyésztenek egyesek valóban szinte más fajtát jelentő kiállítási agarat. Ha teszik, tegyék (bár én nem értek egyet vele), de nem nevezhetik magyar agárnak, mert ez a név az ősi magyar kutyafajtának van fönntartva.

Kell-e egyáltalán vadászni? Ezt a kérdést a sok százezer sportvadásznak kell föltenni. Mivel kell vadászni? A puskás vadászat teljesen elfogadott, pedig abban tömegesen lövik a vadakat, szinte esélyt sem adva nekik. Emellett eltörpül az agarak által szigorúan szabályozott vadászatokon megfogott néhány nyúl. Az agárvadászat sportszerű: az ember valóban sportol (sok kilométert gyalogol a mezőn, szántásban, szemben a lesen üldögéléssel), a nyúlnak pedig esélye van (a hajtások kb. 80%-ában ő nyer!). Ez a vadászati nagyhatalomnak számító Magyarországon, a vadászathoz és a vadgazdálkodáshoz hozzászokott közvélemény szemében nem kelthet (legalábbis a többi vadászati formánál nagyobb) ellenszenvet. A vérszomjas fajta címére nálunk a harci ebek pályázhatnak, az agarat a mi közvéleményünk szinte csak olvasmányaiból ismeri. Az egyes társadalmak toleranciája a különféle, állatokkal kapcsolatos viselkedési módokkal szemben (de minden mással szemben is) történetileg, kulturálisan más és más. Próbálná csak meg valaki ázsiainak minősíteni a spanyolokat a bikaviadalok miatt!

 

Orvvadászat vagy kiváltságosok privilégiuma-e az agarászat?

A magyar agárral történő vadászat engedélyezése óta valóban csak kevés vadászatot rendeztek, kevés résztvevővel, de nem azért, mert az agarászat egy belterjes kis csoport privilégiuma. Bárki agarászhat, aki 1.) hajlandó tartani vadászatra alkalmas agarat (vadászatra vadászvizsgával rendelkező, a fajtaleírásnak megfelelő agár alkalmas), 2.) tagja egy olyan egyesületnek, ahol a vadászat szervezett, ellenőrzött körülmények között zajlik, 3.) elég kedvet és energiát érez hozzá. Ez a kör semmilyen szempontból nem zárt, mindenkit, aki a szabályokat elfogadja, szeretettel várnak.

Az orvvadászat pedig nem ebtenyésztési kérdés, hanem köztörvényes bűncselekmény, ami nem a MEOE-ra, hanem a rendőrségre és a bíróságra tartozik. Megjegyzendő, hogy az orvvadászatért nem a kutyákon kell elverni a port! A vadásztársaságok nem utolsósorban gazdasági vállalkozások: minden elejtett vad után díjat szednek, jogosan, hiszen ők gondozzák a vadállományt. Amikor szabályos megállapodás jön létre egy vadásztársasággal, és a megfogott nyulakért az agarász kifizeti ugyanazt a díjat, mintha lelőtte volna, a vadgazdák kíséretében hangulatos vadászatok folyhatnak le, vadászmester vezénylete alatt. (Egy vadászat után a vadásztársaság emberei érdekes új élménynek minősítették az agarászatot, amilyet korábban még nem láttak.) A nagy területek csökkenésétől, fölaprózódásától pedig azért nem kell tartani, mert 1.) a magyar agárral történő vadászathoz sem kell több száz hektáros terület; 2.) legföljebb meglóg a nyúl, ami sportvadászatnál nem akkora baj, mint ha nyúl híján éhen maradnánk.

A magyar agarat ugyanis nem azért tartjuk, hogy nyulat fogjon, s nem keresztezzük sem angol agárral, sem más fajtával, hogy biztosabban megfogja a nyulat. Azért tartjuk, mert magyar agár, mert a mi nemzeti örökségünk, hagyományaink része, mert szeretjük; és nem a nyúlpecsenyéért visszük vadászni, hanem azért, mert ez életének az értelme.



nyitókép: archiv

Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Magyar vizsla kölykök eladók 20.000 Ft/db áron. 3 szuka, 2 kan. Augusztus végi elvihetőséggel. Oltási könyv 1 oltással. Érdeklődni telefonon: +36-70/705-6243

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)