Retrieverek, spánielek
Kilenc spániel két kontinensről
Tessék választani!
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Eifert Anna  |  2004. november 10.

A Nemzetközi Kinológiai Szövetség nyolcadik fajtacsoportjába kilenc spániel tartozik: hat brit, egy ír és két amerikai fajta. Sokan csak az angol és amerikai cocker spánielt ismerik, holott már hazánkban is tenyésztenek springert, clumbert és ír vízi spánielt is.


Angol cocker spániel

Az angol cocker spániel évtizedek óta, világszerte a legnépszerűbb fajták egyike. Sikerét kezelhető méretének, változatos színeinek, és nem utolsósorban tetszetős küllemének köszönheti. Sok fajtához hasonlóan, a spánielek pontos eredete a múlt homályába vész. Mindenesetre a spánielt Spanyolországból eredeztető teória szerint az angol cocker spániel hasonlít legjobban az egykori ős-spánielekhez. 1570-ben a híres Caius doktor két spánielről ír, egy kisebbfajta ölebről és egy nagyobb testű madarászkutyáról. A XVII. század elején a spániel megnevezés még több, különböző színű és méretű kutyára vonatkozott. A méret különbözőségének hangsúlyozása a vadászatra használt spánieleknél jelent meg, mivel más-más részfeladatra használták a kicsi és a nagyobb kutyákat. A vadászati munkára utalva alakult ki több megkülönböztető spániel-elnevezés is, például a springer és cocker vagy woodcock spániel. (woodcock=szalonka). A Kennel Club 1892-ben választotta szét hivatalosan ezt a két fajtát, azonban még ezután is előfordulhatott egyazon alomban két, különböző fajtájú kutya. A XIX. században egy ideig egy másik felosztás is létezett, mely szintén a kutyák méretén, pontosabban súlyán alapult: a 11 kilogrammnál nehezebb kutyákra a field spániel, míg az ennél könnyebbekre a cocker spániel jelzőt használták. Ezekből a vonalakból alakult ki később a sussex spániel is. A 11 kilónál könnyebb kutyák közé tartoztak a Marlborough-ház spánieljei is, az ún. Marlborough cockerek.

Napjaink angol cocker spánielének előfutára, a híres Lily Obo valamikor az 1880-as években született. Bár gyakran még field spánielként könyvelték el, egy dolog biztos: nyolcéves kiállítási karriere alatt nem talált legyőzőre. Tulajdonosa, James Farrow 1902-ben egyik alapító tagja volt a Cocker Spániel Klubnak.

A cocker spániel nagyon sokoldalú fajta, így nem a kiállítás az egyetlen közös program kutya és gazda számára. A spániel-populáció meglepően nagy százalékában kifejezetten élénken él a vadászösztön. Magyarországon több angol cocker spániel is aktív agility-versenyző, Philip, egy fekete kan egyéb sikerei mellett a nemzeti válogatottnak is tagja volt.

 

Amerikai cocker spániel

Nagy szemek, megkapó tekintet, hosszú fülek és csodálatos szőrzet: az amerikai cocker spániel is világszerte kedvelt, családi kedvencként és lenyugöző kiállítási sztárként egyaránt. A cocker spánielek a XIX. század végén kezdtek elterjedni Amerikában. F.F. Pitcher New England-i tenyésztő 1882-ben importált az Egyesült Államokba egy Cloe II. nevű szukát. Tőle született a híres Obo II., akit az Amerikában nyilvántartott összes cocker spániel ősének tartanak. 1920-ra már alig akadt olyan cocker Amerikában, melynek ősei között ne szerepelt volna Obo II., azonban ezek a kutyák már jelentősen különböztek a brit tenyésztők által létrehozott cocker-típustól: új fajta volt születőben. 1930-ban az Amerikai Kennel Club még mindkét változatot egységesen cocker spánielként regisztrálta, azonban a különbségek már igen szembetűnőek voltak, különösen a fejformában mutatkozott jelentős eltérés. Az angol típust kedvelők 1936-ban külön klubot alakítottak, és deklarálták, hogy a két változatot nem keresztezik egymással. 1946 szeptemberében az AKC végül külön fajtaként ismerte el az angol és az amerikai cocker spánielt. Angliába 1960-ban "tért vissza" a fajta, egy Hollandiából importált szuka személyében. Az Egyesült Államokból érkező további egyedek révén a "jenki" állománya gyorsan növekedett, s a fajta népszerűsége megközelítette az angol cockerét. 1968-ra a regisztrált példányok száma elérte azt a küszöböt, hogy a fajta külön Challenge Certificate-t kaphatott a kiállításokon és ezáltal önálló fajtabesorolást nyert. Az Egyesült Államokban az amerikai cocker spániel rendszeresen a tíz legnépszerűbb fajta között szerepel.

Bár az amerikai cocker spániel kialakítása több évtizedet vett igénybe, a legfontosabb korszak mégis az 1940-es évek vége és az ’50-es évek eleje volt, az "aranykor", ekkor történtek a legnagyobb változások, pontosabban ekkor váltak valóra a korábbi évtizedek elképzelései. Viszonylag újkeletű fajtáról lévén szó, az AKC még 1973-ban is módosította a fajtastandardet. Az angol és amerikai cocker spániel közötti különbséget talán legjobban a kutyák fejformája és szőrzete tükrözi. Az amerikai cocker koponyája gömbölyű, a szemboltív határozott, a stop kifejezett. Az arcorri rész széles és mély; az arcorri rész és a koponya aránya egy a kettőhöz. A laikusokat leginkább a fajta egyik jellegzetessége, a szerintük "normális" spánieléhez képest túlságosan "nyomott" orr zavarja. Pedig az amerikai tenyésztők éppen ezeket a "csecsemőszerű" vonásokat kívánták hangsúlyozni: a boltozatos homlokot, a rövid orrhátat és hatalmas szemeket.

 

Angol springer spániel

A nem vízi spániel fajták családjában az angol springer a legnagyobb, leghosszabb lábú, és a standard szerint a "legspánielesebb" felépítésű rokon. Hazánkban talán társaihoz képest nagyobb, 51 cm körüli marmagassága miatt nem olyan népszerű még ez a fajta, őshazájában és a skandináv országokban azonban sokan választják társuknak ezt a vidám, sármos, attraktív vadászkutyát.

A springer spániel a cockerhez hasonlóan munkájáról kapta nevét, hiszen az angol "spring" ige a vad felverését, felriasztását is jelenti. A springert már kezdettől fogva szárnyas és apró vadra egyaránt használták, még falkában is vagy agarak mellett. Érdekes módja volt a vadászatnak, mikor a spániel által felriasztott szárnyast a sólyom fogta meg. később a lőfegyverek elterjedésével a springert lövés előtti és lövés utáni munkára is használták, akárcsak napjainkban, hiszen a springer spániel feladata a vad felverése majd a lőtt vad megkeresése és apportírozása. A springer spániel a vadászok körében is kedvelt, hiszen könnyen tanítható és irányítható, jó szimatú, sokoldalúan alkalmazható kutya. Mérete ideális a lövés utáni munkához, a vizet is kedveli. Konzekvens és szeretetteljes nevelés mellett kellemesen tartható lakásban is. Séta közben vagy éppen vadászaton temperamentumos és szenvedélyes, de otthon nyugodt, barátságos, könnyen kezelhető társ.

 

Welsh springer spániel

A legtöbb régi kutyás könyv említ spánieleket Wales-ben: legtöbbször májbarna vagy vörös, később vörös-fehér egyedeket. Az 1859-ben kiadott "Stonehenge on the Dog" című könyvben egy ilusztráció is szerepel egy angol és egy welsh cocker spánielről. 1902-ben már welsh springer spániel néven regisztrálta a Kennel Club az ezekből az egyedekből kialakított fajtát. A híres Corrin, aki 1893. június 25-én született, még a cocker-regiszterben szerepelt, míg fiát, Corrin of Gerwnt már welsh springerként tartották nyilván. A Gerwn és a Longmynd kennelnek köszönhető a napjainkban is ismert típus megszilárdítása. Sajnos az első világháború után, 1914-ben egyetlen welsh springert sem regisztráltak, és az 1920-as években ismeretlen származású, vörös-fehér egyedekből kellett újrateremteni a fajtát.

 

Clumber spániel

Első pillantásra a clumber talán nem is tűnik spánielnek. Mivel olyannira különbözik társaitól, származása valószínűleg örökre rejtély marad, és sok fajtához hasonlóan csak találgatni lehet, honnan származik ez a nehézsúlyú spániel. Egyes szakértők a fajtát Franciaországból eredeztetik. A teória szerint a francia forradalom idején Noailles herceg Angliába menekítette spánieljeit, melyeket generációkon át gondosan tenyésztett. Kutyái menedékhelyéül Newcastle hercegének kennelét választotta, a nottighamshire-i Clumber Parkban. A legkorábbi képi emlék a fajtáról Frances Wheatley 1788-ban készült festménye, mely Newcastle második hercegét ábrázolja, vadászatból hazatérve, három clumber spánielével. Angliában 1859-ben szerepeltek először clumber spánielek kiállításon. Az első fajtaklub viszonylag később, 1904-ben alakult meg. Az Újvilágba azonban igen korán jutott el a fajta Venables főhadhagy révén, mikor őfelsége 97. ezrede Halifaxban, Kanadában állomásozott. Az első clumber spánieleket az AKC 1878-ban regisztrálta, a klub megalakulása előtt hat évvel. Ez a látszólag ellentmondásos körülmény úgy lehetséges, hogy Amerikában már jóval az AKC megalakulása előtt regisztráltak és törzskönyveztek kutyákat. Az AKC ezekből a korai törzskönyvekből három kötetet fogadott el, melyek az 1887 óta folyamatosan vezetett Stud Book Register alapját képezték.

A clumber spániel nagyon jó vadászkutya. Viszonylag lassan dolgozik, de jellegzetes, gördülő járása kényelmes, szilárd ügetést tesz lehetővé egész nap, anélkül, hogy a kutya kifáradna. Általában némán dolgozik, így nagyon közel tud kerülni a vadhoz. Biztos vadkereső, és még a retrievereket is megszégyenítően kiváló apportírozó, ha erre tréningezik. Bár nem éppen kistestű kutyáról van szó - súlya 30-36 kg -, a clumber spániel mozgékony, temperamentumos fajta. Hazánkba több jóminőségű import kutya is érkezett, bár még egyelőre kicsi a magyar populáció.

 

Sussex spániel

Ez a nehézsúlyú spániel Sussex megyéről kapta nevét, ahol a fajta "atyja", Mr. Fuller élt Rosehill birtokán, és foglalkozott vadászkutyáival ötven éven keresztül. Mr. Fuller volt az első, aki a fajta ma is ismert színére, a telt, aranyos-májbarnára kezdte szelektálni spánieljeit. Habár a fajta később más tenyésztők érdeklődését is felkeltette, a második világháború végeztével, 1945-re csupán öt nyilvántartott egyed maradt. Szerencsére Mrs. Joy Freer köszönhetően fennmaadt a fajta, ő hatvan éven keresztül foglalkozott sussex spánielekkel. A fajta génállománya napjainkban is nagyon kicsi, 2003-ban az Angol Kennel Klub csupán 68 kölyköt regisztrált. A Sussex Spaniel Association 1924-ben alakult, jelenleg 200 tagja van.

 

Field spániel

Mai ismereteink szerint az angol Phineas Bullock volt az első, aki az akkoriban létező spániel variációknál alacsonyabb, rövidebb lábú, de hosszabb testű egyedeket próbált kitenyészteni. elsősorban egyszínű, fekete egyedeket használt, melyeket a vadászok akkoriban nem kedveltek. A fehérfoltos spánieleket vadászat közben ugyanis könnyebben meg lehetett különböztetni a vadtól, nagyobb távolságról is. Valószínűleg cockereket és sussexeket keresztezett, és az 1880-as években basset hound típusú ebeket is felhasznált. Az általa kialakított típust, melyet rossznyelvek spániel-karikatúrának neveztek, Mortimer Smith fejlesztette tovább. Vadászati szempontból a rövidebb lábú, hosszabb spánieleknek az volt a kézenfekvő előnye, hogy a gyalogos vadász is követni tudta. A mai modern field spánielek szinte kizárólag két kantól és két szukától származnak:a fekete színű alomtestvérek, Ronayne Regal és Gormac teal 1962-ben született, a fekete színá szuka, Columbina of Teffont 1957-ben, a barna színű szuka, Elmbury Morwenna of Rhiwlas pedig 1963-ben.

 

Ír vízi spániel

A spánielek legnagyobbika, az ír vízi spániel származása igen messzire nyúlik vissza. Többek között megemlíti a Harvard Egyetem 1934-36 közötti régészeti kutatásai Írországban, melynek során egyéb kutyamaradványok között egy olyan koponyát is találtak Dunshaughlin közelében, mely kifejezetten az ír vízi spánielére emlékeztet: közepes méretű, tisztán definiált stoppal, és még jobban hangsúlyozott boltívvel. Ezek a maradványok a VII-VIII. században élt kutyáktól maradtak fenn. Hasonló típusú koponyákat találtak Közép-Európában is, melyek a kő- és bronzkorszakból származnak. Római kori leletek között is találtak olyan csontvázakat, melyek a mai ír vízi spánieléhez roppant módon hasonlítanak. Mindez persze nem azt jelenti, hogy az ír vízi spániel a kőkorszak óta mai formájában létező fajta, hanem azt, hogy ez a típusú kutya nagyon régóta létezik, és sok más fajtával ellentétben nem csupán az ember legújabb kori tenyésztői munkájának eredménye.

A XII. század második felében, II. McCarthy király uralkodását megelőzően, Írország déli részén, a Shannon folyó alatt élő spánieleket több névvel is illették: Shannon spániel, ír vízi spániel, patkány- vagy ostorfarkú spániel. Az ír Sir Robert Cecil is megemlíti, hogy 1598-ban egy ír vízi spánielt küldött a francia királynak. Thomas Brown kapitány az 1700-as évek közepén megjegyzést tesz az ír vízi spániel hosszú füleire és göndör szőrzetére. Ezek a tények azt támasztják alá, hogy a "Southern Irish water Spaniel" néven ismert kutya már századokkal a legendás Boatswain nevű egyed (1834-52) előtt kialakult. Ez a kan számos híres kiállítási és vadászkutya apja volt. Sajnos törzskönyve nem maradt fenn, csak tenyésztője, Justin McCarthy neve. Az 1850-es évek előtt még két típus létezett az ír vízi spánielek között, a déli és az északi, melyek színben és méretben is különböztek. A fajta mai külleme inkább a déli típusra emlékeztet. A már említett McCarthynak tulajdonítják a modern ír vízi spániel létrejöttét, valószínűleg ő volt az, aki a különböző változatokból egységes típust alakított ki.

 

Amerikai vízi spániel

E fajta pontos származása nem tisztázott, mindenesetre modern formája az USA közép-keleti területén alakult ki, mondhatni, Wisconsin hivatalos állami kutyája. Sokan az ír vízi spániel és a curly coated retriever leszármazottjának tartják, amit vastag, sűrű, hullámos szőrzete is alátámaszt, mely a víz és az időjárás viszontagságai ellen kiváló védelmet nyújt. Kiváló tulajdonságait, mint gyorsan, hatékonyan és szívesen apportírozó vadászkutya, már régóta méltányolják az Államokban. Valószínűleg már az 1870-es években is a maihoz hasonló küllemű egyedeket tenyésztettek. Nagyon sok tulajdonostól hallani, hogy már a nagyapjának is volt egy ilyen kutyája, és ő nagyon elégedett kedvencével. Ezt a kedves és könnyen tanítható vadászkutyát 1940-ben ismerte el az AKC és sorolta a Sporting csoportba.

 

 


Fajta
magasság
súly
szőrzet szín
Clumber spániel
-
29,5-34 kg
dús, sűrű, selymes, sima fehér, citromszínű jegyekkel
Angol cocker spániel
38-41 cm
12,5-14,5 kg
sima, selymes, nem göndör egyszínű vagy tarka
Field spániel
45,7 cm
18-25 kg
hosszú, sima, selymes, sűrű fekete, májbarna
Sussex spániel
38-41 cm
23 kg
dús, sima; bőséges aljszőrzet telt aranyos-májbarna
Angol springer spániel
51 cm
-
sűrű, sima, vízálló májbarna-fehér, fekete-fehér
Welsh springer spániel
46-48 cm
-
sima, selymes, sűrű vörös-fehér
Amerikai cocker spániel
35,56-38,10 cm
-
közepesen hosszú, a fejen rövid egyszínű vagy tarka
Ír vízi spániel
51-59 cm
-
sűrű, göndör, olajos nagyon telt, sötét májbarna
Amerikai vízi spániel
38-46 cm
11,5-18 kg
hullámos vagy göndör májbarna, barna, csokibarna
Fajta Általános megjelenés
Clumber spániel erős csontozatú, erőteljes, élénk, elgondolkodó arckifejezésű
Angol cocker spániel vidám, robosztus, sportos, kompakt felépítésű
Field spániel nemes, dolgos vadászkutya, aktív és kitartó
Sussex spániel masszív, erőteljes felépítésű; jellegzetes, gördülő mozgása teljesen más, mint a többi spánielé
Angol springer spániel szimmetrikus felépítésű, kompakt, erőteljes, vidám, élénk, hosszúlábú
Welsh springer spániel szimmetrikus felépítésű, kompakt, nem hosszúlábú, gyors mozgású
Amerikai cocker spániel erőteljes, kompakt felépítésű, finoman cizellált fejjel
Ír vízi spániel elegáns, erőteljes felépítésű, kompakt, zömök
Amerikai vízi spániel aktív, izmos, közepes nagyságú, erőteljes




Hozzászólások



Ha hozzászólna, kérjük jelentkezzen be!
 
 
ok
vissza az oldal tetejére
 
 

hírlevél

 

 

Shar-pei kölykök eladók! 7 db, 11 hetes kan kiskutya, oltási könyvvel, féregtelenítve, leválasztva, szobatisztán ELADÓ!! Ár: 25.000,- Ft. Érd: 06-30/858-9017.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)