Vizslák és szetterek
ARCHÍV! - A gordon szetter napjainkban
Oszd meg, mentsd el! - TurboBookmark.com
Tóth Zsigmond  |  2010. február 02.

A gordon szetter napjainkban

Ács Piroskát, a Stirling Bridge kennel tulajdonosát a legutóbbi budapesti Fegyver, Horgász, Vadász kiállításon a FEHOVA-n láttam először. Nem véletlen, hogy ettől fogva találkozni szerettem volna a csinos hölggyel, hiszen ő lett a kutya-gazda szépségverseny második helyezettje egyik gordon szetterév


Az angol vizslák közé a pointer és a szetterek tartoznak. Ez utóbbiakhoz sorolják az ír, a vörös-fehér ír, az angol és a gordon szettert. Tehát ha nagyon szigorúak akarnánk lenni, a gyűjtőnevet meg kellene változtatnunk brit vizslára, de az immár több mint egy évszázados hagyományt jobb nem bolygatni. Az említett négy fajta közül a legrégebbi a vörös-fehér ír szetter, melynek története a XVII. század végéig nyúlik vissza, viszont fajtaleírását mintegy két évtizeddel ezelőtt fogadták csak el. Hazánkban kevéssé ismerik, s azok, akik tartják, leginkább vadásznak vele. Az itthon fellelhető állománya is csak tízes nagyságrend körüli.  A gordon szetter sem tartozik Magyarországon a legismertebb ebek közé, hiszen sok kutyabarát akad, aki saját szemével még nem látta ezt az arisztokratikus külsejű fajtát. Piroska is kezdetben csak a szakirodalomban olvasva ismerte meg előnyös tulajdonságait: hogy kitartó és szenvedélyes, messzire és nagy területen keres, jó orrú vadászeb, de azt is, hogy természete bizony sok fejtörést okozhat gazdájának. Szép számmal akadnak köztük makacs, önfejű és akaratos példányok, emiatt kiképzésük gondos, következetes gazdát igényel. A szetterekről egytől-egyig elmondható, hogy a nevelésük során érzékenyek a durva bánásmódra, kényszeridomításra.

Hazánkban ez a fajta vadászati célból sosem volt igazán népszerű, ennek egyik oka, hogy szőrzete lényegesen nagyobb gondozást igényel, mint a rövid, illetve a drótszőrű vadászkutyáké. A szedres, bogáncsos területeken egy-egy keresés után csak több óra alatt lehet megszabadítani hűséges négylábúnkat a különféle növényi részektől. Piroska viszont világ életében szerette a kihívásokat, kereste az újat, s nem riadt vissza attól sem, hogy kipróbálja ennek a fajtának tartását, a vele való vadászatot, majd a tenyésztését. Hisz abban, hogy a fajta vadászati képességeit itthon is lehet hasznosítani – nemcsak magának, hanem vadásztársainak is bizonyítani akar.

Kezdetben alaposan meg kellett ismernie a gordon szetter értékeit, ugyanis ez az alapja a sikeres kiképzésnek. Nem beszélve arról, hogy ha az alapok hiányoznak, mint minden fajtánál, így itt is igaz, hogy a könnyen elrontott kölyök átnevelése sokkal nagyobb energiát vesz igénybe.A Soproni Erdészeti Egyetemen vadgazda mérnök tanulmányai során vadászeb fajtaismeretet, küllembírálatot tanult, de megismerkedett a kutyabetegségekkel, a vadászkutya-versenyekkel és a különféle kiképzési módszerekkel is. Különösen nagy hatással volt rá a régi idők szakirodalma, így többek között Jilly Bertalan és Félix Endre munkái. Később a külföldi forrásokat is tanulmányozta, ezért több cikket is lefordított angolról. Majd a vadászkutyázás az olasz nyelv tanulására is inspirálta.

Úgy tartja, hogy az emberek akkor választanak helyesen kutyát, ha négylábú társuk mind belső, mind pedig külső tulajdonságaikban hasonlít rájuk. Ezért is gondolta, hogy számára egy mozgékony, nagy állóképességű, öntudatos állat lenne az ideális – a gordon szetter. Immár tíz évvel ezelőtt, hosszas keresgélésbe kezdett a vadász- és kutyaújságokban, de a korábbi évfolyamokat is átböngészve sehol sem talált olyan tenyészetet, ahol lettek volna még eladó kiskutyák. A hajdani hirdetők közül nem egy abbahagyta a tenyésztést, vagy kivitte külföldre állatait. Már-már úgy érezte, hogy más fajta után kell néznie, - érdeklődése az ír szetter felé fordult, - de mivel az első kutyája a ’80-as években egy nagyszerű képességű skót juhász volt, mégiscsak kitartott, a skót származás mellett. Nem adta föl a keresést: egyre inkább foglalkoztatta, milyenek is lehetnek ezek az ebek, melyek a szetterek világában leginkább megőrizték eredeti értékeiket, mivel sosem voltak igazi divatkutyák, megmenekültek az ezzel járó minőségromlás veszélyétől.

Piroska sosem felejti el azt a napot, amikor évfolyamtársa az orra alá dugott egy eladó gordon szetterekről szóló hirdetést. Ő azonnal útnak eredt, de akkorra már csak egy kis kan maradt eladó sorban. Alaposan megnézte a szülőket és a tartási körülményeket, hosszasan elbeszélgettek a tenyésztővel, aki – látva a lelkesedést, a kitűzött célokat és figyelembe véve a diákpénztárcát – részletfizetésre adott lehetőséget. Ez a kölyök még azoknak a példányoknak a leszármazottja volt, melyek a hajdani Csehszlovákiából és NDK-ból kerültek be Magyarországra, de a szüleinek vonalában már megjelentek a nyugati (holland-belga-angol) jó minőségű vérvonalak is. Később Piroska igyekezett olyan almokat létrehozni melyek mind a társállattartók, de akár a vadászok számára megfelelnek. Ezzel is magyarázható, hogy a tőle eddig származó kölykök nemcsak a fajtát népszerűsítették, hanem be is váltották a hozzájuk fűzött reményeket.

Tudnunk kell, hogy a rendszerváltás után Németországból, Belgiumból és Hollandiából érkeztek kiváló tenyészkutyák, melyek az angol típust képviselték, azaz csontozatuk erős, jó arányú fejjel, alul tűzött fülekkel és közepesen magas méretekkel rendelkeztek. A korábban már hazánkban ismert cseh típus viszont magas, vékony, nem olyan erős csontozatú, teste kicsit agárszerű, és könnyebben munkára fogható. Ennek a típusnak a feje felülnézetből általában elvékonyodó, elkeskenyedő pofarésszel, fülük magasan tűzött, s mivel kevesebb szőrrel rendelkeznek, mint az angolok, megjelenésük kevésbé lenyűgöző. Az olasz munkatípusú gordonok alacsonyak rövid végtagokkal, rövid háttal, erősek, robusztus testalkatúak, kifejezetten munkakutyák, nálunk csak külföldi vadászok, solymászok oldalán láthatóak.

Az utóbbi években a show világa is megkörnyékezte a fajtát, voltak és vannak itthon és külföldön is sikeres magyar tulajdonban lévő gordonok. Szerencsére a kutyakiállítások szépség irányába húzó egyoldalúsága a fajta képességein még nemigen érezhető. A leginkább kívánatos a kettőscélú tenyésztés (dual purpose) fenntartása lenne, azaz amikor a tenyésztő egyesíti az előnyös küllemi jegyeket a vadászathoz szükséges belső tulajdonságokkal. Ez sokkal nehezebb munka, mintha külön-külön célt tűznénk ki, de ez az egyetlen módja annak, hogy a fajtát hosszútávon megőrizzük, mivel ha a vonalak elválnak – mint az más kutyáknál már látható – idővel lényegében két különböző fajta keletkezhet.

Nagy-Britanniában a showkutyázás a jellemző, de akadnak még kettős használatra (munka-kiállítás) alkalmas kutyákat tenyésztő kennelek is. Európa több országában viszont még minden showkutyának helyt kell állnia különböző, a vadászati képességeket tesztelő vizsgákon is, melyek nélkül nem kerülhetnek tenyésztésbe. A lelkes gordon szetter tenyésztők érdeme, hogy ha ezek a kutyák show vonalból is származnak, jó képességűek, s aki kellő időt és energiát szán rájuk, felszínre hozhatja bennük rejlő értékeiket.

A gordon szettert, mely megőrizte ősi képességeit, ha kiviszik a mezőre, sosem fog tétlenül álldogálni gazdája mellett, nem kell noszogatni, hogy fusson, keressen – mindez a vérében van. De aki nem kezd el minél korábban, legalább az alapokat maximum egy-két éves koráig megtanítva céltudatosan foglalkozni vele, annak később csalódást okozhat. Legfontosabb, hogy a kölyök idejében szocializálódjon, s ne csak a városban sétáltassa a gazdája, hanem minél előbb ismertesse meg kedvencét az erdők, mezők, vizek világával is, hogy az érezze meg mihamarabb az első szimatcsóvát. Tény, napjainkban sajnos a legtöbb gordon csak a városban tölti hétköznapjait, ezért nekik a legfontosabb a helyes közlekedés elsajátíttatása. Nem kell viszont mindenképp vadásznak lenni ahhoz, hogy kutyánk a megfelelő terepre is eljusson, illetve a többi szükséges tudást elsajátíthassa: megbeszélhetjük a helybéli vadásztársasággal, hogy mely területeken mikor lehetséges a kutyával gyakoroltatni illetve felvehetjük a kapcsolatot vadászkutyás klubokkal és kiképzőkkel is. De sose felejtsük el, hogy a vadászterületen a gazda felelőssége hatványozódik, mivel ilyenkor nemcsak kutyájáért, hanem a vadállományért is felel.

A gordon szetter nagyon későn érő típus, olykor bizony a gazda szemében szertelennek tűnik, de aki kitartóan és céltudatosan tud velük bánni, azok számára fokról fokra megmutatkoznak előnyös tulajdonságai. Ám a legtöbbjük sosem lesz olyan kutya, mellyel a belvárosban felhőtlenül lehet póráz nélkül sétálni, hiszen ha meglát egy macskát vagy galambot, nem kizárt, hogy elragadja ősi vadászösztöne…

Mivel nem agresszív eb, más fajtákkal sem provokál verekedést, de különösen a kanok tisztában vannak erejükkel, tehát ha kell, képesek magukat megvédeni. Idegenekkel barátságosak, de tartózkodóak, nem olyan bújósak, mint más szetterek, hamarabb lehet őket lekenyerezni valami finom falattal, mint gyengéd simogatással. Sosem tolakodnak, de ha valakit megismernek, megkedvelnek, akkor határtalanul éreztetik érzelmeiket. Nem ugatósak, de nem szeretnek egyedül lenni, ezért jól tartható együtt más kutyafajtákkal is. Egygazdás fajta, mégis tulajdonosának családját is elfogadja, a hozzá tartozó gyerekeket védelmezi. Fontos, hogy az őt körülvevő emberek kellő határozottsággal és következetességgel bánjanak vele, az engedékenységet hamar megjegyzi, és a későbbiekben ki is követeli. A gordon szetter könnyen tenyészthető, szapora fajta, jellemzően hetes-nyolcas almok születnek. Az újszülöttek harminc-negyvenöt dekásak, leginkább egy kis vakondra emlékeztetnek nagy bálnafejjel. A gondos, jól tejelő anyák a kicsinyeiket szépen nevelik.

Tartására a kertes házon kívül ideális a nagyobb méretű lakás is, mivel igazán szereti a kényelmet, de ebben az esetben mozgásigényének kielégítésére még nagyobb gondot kell fordítani. Aktív életmódot élő emberek illetve családok ideális kutyája lehet.

A gordon szetterek száma az 1990-es évek elejétől egyre inkább növekedett, az ezredforduló táján azonban ez a folyamat lelassult. Ám ekkortól megindult a távolabbi országokból történő tenyészállat-behozatal, így nemcsak Nagy-Britanniából, hanem ausztrál és amerikai vérvonalakból is érkeztek ígéretes példányok. Ez a záloga nemcsak a számbeli növekedésnek, hanem annak is, hogy hazánkban jó minőségű állomány alakuljon ki. Idén ez idáig már három alom látta meg Magyarországon a napvilágot, ami csekély szám, de ha figyelembe vesszük, hogy tavaly egész év alatt csak kettő, akkor már ezt is bíztatónak tekinthetjük.

Tóth Zsigmond



nyitókép: archív
 
 

hírlevél

 

 

Ingyen elvihető egy közepes méretű, vizsla keverék kutya. Kislány, kb. 6 hónapos. Tel.: 06-20/998-3940.

tovább a hirdetésre »

 

korábbi lapszámaink

 
 

hasznos

felhasználóinknak

hirdetés (1)

 
 

hirdetés (2)