Annyi bizonyos, hogy Kerry megyéből származik, és közeli rokonságban áll az ír terrierrel és a soft coated wheaten terrierrel, azon kívül még nagyon sok más fajtával, köztük a legtöbb természetesen terrier! Hivatalosan 1922-ben ismerték el a fajtát, de különböző nyilvántartásokban jóval korábbról is találunk regisztrált egyedeket. Ez alatt az idő alatt sokat változott a külleme is, főleg a szőrminősége, és ezáltal a kiállításra történő nyírási fazonok is, de a mérete is változott. Ma is sokféleképpen nyírják a kerryt, földrészenként, országonként. Nincsenek kőbevésett szabályok a sztenderdben. Ahogyan típusban is vannak kisebb nagyobb eltérések országonként, földrészenként. Nem gyakori fajta, de nem csak hazánkban van így. Okára még nem sikerült fényt derítenem, mióta ezzel a fajtával foglalkozom. Hallottam már olyan véleményt pl., hogy a szőre miatt biztos, mert ápolni kell. Melyik hosszú szőrű fajtáét nem kell? Ráadásul nem hullik a szőre, szinte nincs „kutya-szaga”, még ázottan sem, ráadásul meglehetősen kényesek a tisztaságukra a lakásban tartott egyedek. Pl. nálam van aki nem hajlandó inni abból az edényből amelyikből már a másik ivott, vagy ha esik, nem akar kimenni, inkább későbbre halasztja „minden dolgát”, csak nehogy ki kelljen menni. Szereti a kényelmet, és vigyázat! Ágyrajáró! Már ha a gazdi az elején nem követeli meg következetesen az ellenkezőjét. Nagyon eszes, és agyafúrt, rendkívül gyorsan tanul!
Nagyon sokoldalú kutya, a házőrzéstől a vadászaton át a terelésig szinte bármire alkalmas. Nagy vadászok, egér, patkány és egyéb kisállat sincs biztonságban a ház körül, sőt még a verebek sem, ha elérhető magasságban pihennek a bokrok ágain! Persze nagy bohócok is, szeretnek a középpontban lenni, akkor a legboldogabbak, ha sikerül a gazdi figyelmét felkelteni, és rávenni egy kis bohóckodásra! Játékra mindig kaphatóak. És megerősíthetem, amit szinte minden, a fajtáról írt cikkben olvasni lehet, miszerint a tolakodásig ragaszkodó! Egyszerűen valami hihetetlen vehemenciával, soha nem szűnő lelkesedéssel tudnak örülni a szeretett lénynek, a gazdinak, minden körülmény között! Szinte egész nap a nyomomban vannak. Ahová csak tehetik, elkísérnek. Hogy kiváló családi kutya-e? Nem kérdés! Imádja a gyerekeket! De nem csak a gyerekeket, általában az embereket! Ami alapkövetelmény is a fajta tenyésztésében. Nem mutathat indokolatlan agresszivitást az ember iránt. Szinte bárhová magunkkal vihetünk egy kerryt, mivel mindegy neki hová megyünk, csak együtt legyünk! Nagyon nagy színészek, szeretnek szerepelni, legtöbbjük imád kiállításra járni, és gyakran főszereplői is egy-egy kiállításnak a Best in Show körben is! Már előző este tudják, hogy másnap kiállítás, és nagyon izgatottak tőle. Aki otthon marad, bizony gyakran meg is sértődik. Látványosan tudnak pukkadni, persze ezzel is csak a gazdi figyelmét akarják magukra vonni! Igazán szórakoztató társak! Nehéz mellettük unatkozni! Más kutyákhoz vagy más állatokhoz való viszonya sokban függ attól, hogy a korai szocializáció megtörtént-e és hogyan! Persze ez minden fajtánál nagyon fontos, de a kerry esetében fokozottan így van!
Elég tüzes vérmérsékletű, ha játékról van szó, vagy ha konfliktusba keveredik, nem érdekli mekkora az ellenfél, utolsó leheletéig képes harcolni. Ritkán adja meg magát. De következetes neveléssel kordában tartható a harcias viselkedése.
A kanok és szukák viselkedésében nem tapasztalható túl nagy eltérés. A kanok legalább annyira bújós cicusok, mint a szukák! Harciasságban is felveszik a szukák a versenyt, sőt legtöbbször a szukák a dominánsak. Taníthatóságban sem találtam különbséget a két nem között. Mindezek figyelembevételével, azt gondolom, hogy nagyon sokoldalú kutyafajta a kerry blue terrier. Bár vadászatra manapság már ritkán használják, én ismerek jó néhány egyedet, akik aktívan dolgoznak. A terelés sem áll távol a kerrytől, ebben a munkakörben is megtaláljuk őket. Leginkább családi és kiállítási kutya lett belőle, a már említett kivételes ragaszkodása, alkalmazkodó képessége, valamint „színészi” adottságai miatt. Kiváló sportos gazdik részére is, hiszen se nem nagy, se nem kicsi, szívesen elkíséri a gazdit futni, túrázni, vagy fordítva, a gazdi kíséri el a kedvencét a kutyaiskolába, agility pályára. A kiállításokról se feledkezzünk meg, hiszen mint már említettem, gyakran a Best In Show-k sztárja a kerry! Arányos felépítésével, könnyed mozgásával, büszke tartásával, különleges színével, tetszetős szőrével egy jól felkészített kerry igazi esztétikai élmény nyújt. Sok csodálója van, és sajnos sok tévhit is kering róla, aminek az lehet az oka, hogy kevesen ismerik. Kinek ajánlanám ezt a fajtát? Mindenképpen csak nagyon következetes, de nagyon szerető gazdinak! A durva bánásmódot nagyon nehezen viseli, kiabálni sem igazán érdemes vele, mert értelmes, ordibálással, csak rontunk a helyzeten. Kölyök kortól szinte bármilyen más állatfajjal összeszokik, láttam már nyuszival, cicával, tengerimalaccal és egyéb kisállattal barátságban élni. Ha felnőttként próbáljuk mindezt, már nehezebb dolgunk van, a vadászösztön elég erős bennük. Leginkább a lakásban való tartása javasolt, több szempontból is! Először is, a szőre sokkal könnyebben ápolható, ha bent tartjuk, azon kívül, mivel annyira „gazdifüggő” a lehető legtöbb időt szeretné vele tölteni. Na és hogy milyen is a sztenderd szerint egy kerry? Az FCI besorolás szerint a III. fajtacsoportba tartozó ún. hosszúlábú terrier. Mérete: kanok 45,5-49,5cm, szukák 44,5-48cm súlyuk 14-18kg között, szukáknál valamivel kevesebb. Teste arányos, tömör, erős, izmos. Nyaka közepesen hosszú elegáns, száraz. Feje tipikus balta fej, hosszú, keskeny, aránylag kicsi előrebicsakló fülekkel. Szemek sötétek, mandula formájúak, orr fekete. Fogai a méretéhez képest meglepően nagyok. Kívánatos az ollós harapás, de a tétre harapás is megengedett. Csontozat erős, végtagok párhuzamosak elől hátul, csánk rövid. Mozgása térölelő, párhuzamos végtagvezetéssel. Nagyon ruganyos állatok és igen gyorsak is. Mindezeket figyelembe véve, megállja a helyét az agility pályákon is. A hát feszes, izmos és rövid, farok magasan tűzött, régebben kétharmadára kurtították, ma már leginkább vágatlanul látható. Szőre selymes és hullámos, hiba a kemény gyapjas tapintású szőrzet. Elérkeztük, a sokszor sok vitát kiváltó „szín” kérdéshez. Tehát a kerry színe kék, nem fekete, nem fehér. Igaz feketén születnek, de 18 hónapos korban mutatnia kell a színváltozás jeleit, ami nem azt jelenti, hogy a teljesen kéknek kell már ekkor lennie! A színváltozás ideje alatt, ami több hónapig, akár 1 évig is eltarthat, a szőr gyakran barnás árnyalatú, ami ebben az időszakban szintén nem tekinthető hibának. Sőt nagyon ritkán kölykök black and tan színnel jönnek a világra, ami bár hangsúlyozom, nagyon ritka, de ekkor még nem számít hibának. Persze a színváltás után már nem szabad mutatkoznia a tan jegyeknek! Később is megengedett, hogy a sötétebb esetleg fekete foltok vagy átmenetek legyenek a színében. Mellkasán kisebb fehér folt sem számít színhibának. Nem írja elő a sztenderd, hogy milyen árnyalatú legyen a felnőtt kerry. Ez már teljesen szubjektív, de hangsúlyozom, nem hiba, sem a világos sem a sötét kék, csak a fekete és a fehér (bár fehér kerryvel még nem volt szerencsém találkozni). A színváltozás egyébként végig kíséri a kerryt élete végéig. Feketén jön a világra, azután fokozatosan kivilágosodik, idősebb korban pedig visszasötétedik, gyakran egész feketére! Ezért is van az, hogy az idősebb egyedeket fiatalnak nézik, ugyanis a koruk a szőrzet színén nem nagyon látszik, nem jellemző, hogy őszülnének, és a játékos kedvük is megmarad idős korukban is! Ha már a szőrzetnél tartunk, essen néhány szó a szőrápolásról. A kerry szőre gyorsan nő, és összefilcesedik, ha elhanyagolják. Hetente egyszer alaposan át kell kefélni, a bundáját, ezt a műveletet hamar megszokják, hisz már a tenyésztő is 3-4 hetes kortól gyakran „asztalra teszi őket” és átkeféli a kölykök szőrét, így már a gazdinak könnyebb dolga lesz. 1,5-2 havonta szükséges megnyírni is, amit eleinte mindenképp érdemes szakemberre bízni, de aki kedvet érez hozzá, egy kis tanulással elsajátítható. Itt is érdemes a tenyésztőtől segítséget kérni, annál is inkább, mivel ritka fajtáról van szó, a legtöbb segítséget mindenképp a tenyésző tud adni. Én is mindig szívesen látom a gazdikat, segítek amiben csak tudok, és nagyon örülök, ha valakitől kapok mondjuk néhány fotót, amin már maga nyírta meg kedvencét, vagy esetleg még kiállításon is szép eredményt ért el. Az állatokat mindig is nagyon szerettem, de kutyám nem volt, leszámítva azt a rengeteg kóbor jószágot akit hazavittem, pár napig nálunk maradt, aztán valahogy mindig meglógott. Volt cicám, aranyhörcsögöm, az eső kutyámat 1991-ben kaptam anyukámtól és a férjemtől születésnapomra. Ő egy foltos német dog volt, Athos! Megérdemli, hogy megemlítsem, mert 8 évig hű társunk, egy igazán remek kutya volt. Vele kezdtünk ismerkedni a kiállítások világával, és fertőződtünk meg. Az első kerryvel 1992-ben ismerkedtem meg személyesen, egy barátunk jóvoltából, ő volt Badacsonyalja Borcsa, aki 2 évig hozzánk is költözött, így volt alkalmunk kissé közelebbről megismerkedni egy kerry blue terrierrel, hisz addig csak képen láttunk ilyen kutyust. Gondolom nem árulok el nagy titkot, hogy meglehetősen beleszerettünk általa a fajtába. Ezután próbáltunk tudatosan keresgélni, minél több információt gyűjteni a fajtáról, tenyésztőkkel leveleztünk szerte a világban, majd 1997. novemberében érkezett el a nap, amikor vágyunk beteljesült, és az első kerrybabát hazavittük az Abracadabra kennelből. Ő volt HCH Abracadabra Jenny „Angie” aki sajnos 2008. augusztus 04-én hagyott itt minket! Két év múlva 1999-ben Spanyolországból, a neves La Cadiera kennelből érkezett a második szukánk, ICH, HCH Terciopelo Azul De La Cadiera, „Szuszu”. Azóta már a La Cadiera kennel is büszkélkedhet egy Dinnyésvárosi kutyával, Szuszu unokáját vásárolták meg, és nagyon elégedettek, szép eredményeket ér el a tenyésztésben, számos nagyon eredményes utódja született már, amire mi is büszkék vagyunk. Visszatérve az alapító szukáinkhoz, mindketten kiváló eredményeket értek el és nagyon szép kölykökkel ajándékoztak meg bennünket. Általuk lettünk Ezüstkoszorús Mestertenyészet. Utódaik számos Inter és nemzeti chamion, 2 Fiatal Európagyőztes (Dinnyésvárosi Bad-Boy és Dinnyésvárosi Boróka, sanjos ő sincs már köztünk), 2 Res. Európagyőztes (Dinnyésvárosi Bad-Boy és Dinnyésvárosi Bluish Beauty for Kerrydom Court), az angliai National Terrier Club éves kiállításán 2006-ban R.CC (Dinnyésvárosi Bad-Boy) címet értek el, és ami a mai napig egyedülálló eredmény hazánkban, az első és ez idáig egyetlen magyar tenyésztésű terrier is „Szuszukánk” lánya aki az Egyesült Államokban, Montgomeryben fajtagyőztes címet nyert, ő nem más mint Dinnyésvárosi Bluish Beauty for Kerrydo Court. Ő is bizonyított már tenyésztésben is, hiszen neki is vannak már Világgyőztes és Montgomeryben győztes címert elért utódai! Első Világgyőztesünk épp a legutóbbi stockhomi világkiállításon érte el ezt a szép eredményt ő Dinnyésvárosi Dixi. Ez egy 3 kiállításból álló sorozat utolsó napján történt, de az ezt megelőző két kiállításon is, ami egy Terrier World Show volt, ahol fajtagyőztes lett, és egy Kerry Blue Terrier World Show volt ahol a legszebb szuka lett, is örülhettünk a sikernek! Tehát elmondhatom, hogy a világ nagyon sok országában bizonyítottak a kutyáink, és remélem még bizonyítanak ezután is. Hazai versenyeken is helytálltunk, a Hungária Terrier Klub-ban 4 éve minden évben elnyertük az év legeredményesebb terrier tenyészete díjat, és több kutyánk is Évgyőztes Terrier volt már a klub éves pontversenyén. Ezekhez az eredményekhez persze rengeteg időre, kitartásra nem utolsó sorban anyagi áldozatra van szükség. Hogy miért kelünk fel hétvégén is hajnalban, és miért kelünk útra, hogy több száz esetleg ezer kilométerekre elmenjünk egy-egy kiállításra? Nehéz megmondani! Kissé „elvetemültnek” kell lenni, az biztos, de büszkén mondom, hogy nagyon sokat köszönhetünk ennek a szép hobbynak, sok-sok kedves emberrel ismerkedtünk meg, sok igen kedves barátra tettünk szert itthon és külföldön egyaránt, nincs olyan kiállítás, bárhol is legyünk, hogy valaki ne köszönjön ránk, ne jöjjön oda pár kedves szó erejéig. Sok szép helyen jártunk a világban, és mindezt egy olyan csodálatos fajtának köszönhetjük, mint a KERRY!